Fodor András: Kulcsolt vállak tengelye - Összegyűjtött esszék. Első kötet (Budapest, 2014)
és pályatársaktól megkülönböztető, érzéssel, gondolattal teli, áramütésként ható magasfeszültség a közvetlen utódok, például Pilinszky János soraiban újra fölismerhető. Megérkezik és megmered, kiül a hamunéma falra, egyetlen óriás ütés a hold. Halálos csönd a magja. (Félmúlt) A József Attila stílusán edződött-nevelkedett műfordítók is immár híven szólaltathatják meg a szigorú törvényű, kozmikus-architektonikus szemlélet kelet-európai rokon jegyeit Mandelstam, Paszternák vagy Zabolockij költeményeiben. Beney Zsuzsa, Tamás Attila, Bojtár Endre eligazítóan szólt már ezekről a kapcsolódásokról. Összegezésül még csak annyit: József Attila mágneskötésű szavaiban, delejes indulataiban, nagyralátó képeiben nemcsak az erőfeszítést csodálom, hanem a humánus alkotószellem egyik utolsó kiteljesítőjét, aki saját széttört személyiségét, betegség, csalódás morzsoló gyötrelmei közt is a maghéjként kitöltött forma, a tagolt kifejezés szilárd keretébe fogta, aki sorsa mondandóját a semmiből a semmi ellen is monumentummá emelte. Úgy igaz, ahogy egyik búcsúzó versében írja — akár profán oltárképként is elfogadhatjuk: „Megalkotom szerelmemet... / Égitesten a lábam, / elindulok az istenek / ellen — a szívem nem remeg — / könnyű, fehér ruhában.” (1980) JÓZSEF ATTiLA: KIRAKJÁK A FÁT Verselemzés Nem mindenki tudja, hogy a Curriculum vitae tulajdonképpen József Attila utolsó teljes szépprózai műve. 1937 tavaszán íródott, amikor még egyszer megkísérelt magántisztviselőként elhelyezkedni. Az önéletrajz csaknem egyharmada az első tizennégy évről szól. A gyerekkor hányattatásainak, a háborús évek nélkülözéseinek jó néhány említett motívuma ismerős a versekből is. Legszembetűnőbb köztük ez a kitétel: „Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen futenivalónk.” Mert hiszen a kényszerű tolvajlás kockázatának dermesztő pillanatai legnagyobb gondolati költeménye, az Eszmélet egyik legmegrendítőbb (ötök- 184 dik) szakaszába is belenőttek.