Fodor András: Megfejtett párhuzamok - Összegyűjtött esszék. Második kötet (Budapest, 2015)

Fodor András (Kaposmérő, 1929. február 27. - Fo­nyód, 1997. június 27.) Kossuth-díjas költő, mű­fordító, esszéíró. Kaposváron érettségizett 1947-ben. Még gimnazistaként verse jelent meg a pécsi Sor­sunkban. Első kritikusaként osztályfőnöke, Takáts Gyula költő segítette a pályakezdésben. Érettségi után a pesti bölcsészkarra és az Eötvös Kollégiumba is fel­vételt nyert, így került Fü­lep Lajos tanítványi köré­be, és találkozott az angol Colin Masonnel, későbbi Bartók-kutatóval. E két meghatározó barátság versei­ben is fontos motívummá vált. Egyetemi és kollégiu­mi éveiben a Válaszban jelentek meg versei. 1949- ben a folyóiratot betiltották, 1950-ben megszüntették - diákszállóvá alakították - az Eötvös Kollégiumot is. 1951-ben orosz-könyvtár szakon szerzett diplomát, de 1954-ig csak műfordítóként maradhatott kapcso­latban az irodalommal. Versei 1954-től jelentek meg újra a Csillagban, melynek 1956-ig munkatársa lett. 1958-ban második kötetét politikai bírálat érte, két­­három évre újra kiszorult az irodalmi életből. 1959- től az Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként dolgozott. Könyvtárosként, mint az Új Könyvek peri­odika alapító szerkesztője, költőként pedig számtalan irodalmi társaság, kuratórium és kör vezetőségi tag­jaként vált az irodalmi élet minden területét ismerő szereplőjévé, szervezőjévé, pályakezdők támogatójá­vá. Fél évszázadot átfogó naplója fontos irodalom­­történeti forrás, esszékötetei nyitottságát tanúsítják a társművészetekre, műfordításkötetei a kortárs európai költészet jelentős tolmácsolójává avatták. Budapesten élt, de verseket pályája második felében már csak onnét kiszakadva, Fonyódon tudott írni. Élete végéig ápolta kapcsolatát szülőföldjével, 1973- tól a kaposvári Somogy rovatvezetőjeként dolgozott­­ Budapesten, 1983-tól, a Kortárs szerkesztőjeként. 1981-1986 között a Magyar Írószövetség alelnöke, majd a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt.

Next