Fodor András: Megfejtett párhuzamok - Összegyűjtött esszék. Második kötet (Budapest, 2015)
Közös időnkben. A kilencvenes évek
Nekem szabták, jövök érte, begombol az örök éjbe, sír az Isten, s földdel-éggel záporán át összefércel. (Ez az árnyék...) József Attilánál követhetjük így a verset fogantató motívum következetes végigvitelét, ahogy itt a bánat „hulló vászná”-val a csattogó „fény ollószárnya” dolgozik, hogy aztán még magasabb rendű jelképiséggel a továbbiakban már az „örök éjbe” gombolódás és a gyászoló Isten „földdel-éggel” összefércelő zápora következzen. Nem akárki tud ilyen képsort, ennyi természetességgel, nyelvi jóízzel dallá avatni. Igen, ami kiváló költőknek is csak ritkán sikerül, ő köznapi életérzéseit is már-már balladai töltésű dallá varázsolja. Ember vagyok, gyúlékony árva. Fölöttem a lyukas világba benéz a halál, nincs is szava még, csak megpöccen kénkő-gyufája, rágyújt, egy stukknyi haladék, s átkot, fohászt rövidre zárva rám robban a csillagtalan ég. (Haragvó ég alatt) Kell-e bizonyítani, hogy ezekben a sorokban mindenekelőtt a saját invenció, az eredendő látás és indulat ihlete dominál? Kétségtelen, hogy a választott elődökhöz vonzódás lenyomatai is meglelhetők ebben az archaizálásra, mitologizálásra hajlamos látásmódban (Iszkáz, ha szólít, Örökség, Hó, Karácsony), de a megnevezés tisztasága, ráérző szépsége mindig erősebb; néha, mint a Sinkát idéző Odafenn a Százas-dombon, remekléssel szolgál. E reminiszcenciáknál bensőségesebb ráfelelések határozzák meg, olykor épp a rím-ritmus-zene tonális egységében kifejeződve még a Veszprémi anzix-jellegű alkalmi versek érvényességét is. E saját hitelű stílusban nagy szerepe van Kemény Géza — igazi modern költőkre valló — intellektuális képzetkapcsolásainak. Ez az asszociációs készség lüktet ilyen sorpárjaiban, mint a „Csillagok, izzó égi pákcák / forrasszátok meg bennem a világot” — de olyan prózaibb kitérőkben is, mint az Ez is megtörténhet enigmatikus hat sorában, ahol egy kibelezett telefonfülke látványa idézi föl a nyelvi némaságra ítélhető nemzet rémképét. S hogy Kemény Géza gondolatátvitelei mindig résen vannak, még Betlehemi cinke című gyerekverséből is kiderül. Bár manapság kevesebb tisztelet jár érte, kimondhatjuk, olyan költővel van dolgunk, akit mindig a közösség 260 gondja, jövője nyugtalanít, aki archetípusként jeleníti meg apját, mert for.