Fodor András: Megfejtett párhuzamok - Összegyűjtött esszék. Második kötet (Budapest, 2015)

Lélek szerint rokon

ságát adja - akár Picasso festményeihez a görög vázák véseteire emlékez­tető, egyvonalas rajzok — a virtuóz formakezelés, a kivételes muzikalitás. Az angol olvasó éppoly nyelvi-gondolati remeklést illető ámulattal idé­zi Auden altatódalát „Lay your sleeping head my love / Human on my faithless arm” („Hajtsd karomra édesem, / alvó, védtelen fejed” ( Gergely Ágnes fordítása), mint ahogy mi idézzük József Attilát: „Unő szóra füle­lek, / Hunyom szemem álomra...” A kérdésre, hogy amerikai lett-e, a hatvanas években is így felel magá­nak: New York-i vagyok. De a „szeretnek, tehát vagyok” idősebb korban mindinkább krisztiánus költője Manhatten szívében sem hajlandó sem­miféle morális kompromisszumra. Könyörtelen éleslátással, szarkasztikus nyíltsággal leplezi le a technokrata civilizáció emberi kapcsolatokat sor­vasztó, új barbarizmusát, így hát a kései Auden is jelentős, korábbi meg­nyilatkozásaihoz méltó, időtálló művekkel felelt a kor kihívásaira. Arcára mind több, mind mélyebb tánc szövődött, de művének, maga­tartásának tonális értéke, eleven ereje, súlya mindvégig azonos maradt. Véletlen-e, hogy a New York-i világpolgár utolsó éveit ismét Európában, Alsó-Ausztriában és Angliában, az útra bocsátó Christ Church Kollé­giumban töltötte? S feledhető-e, hogy a század harmadik harmadában élt közelünkben egy író, aki nem indított mozgalmakat, nem fogalmazott manifesztumokat, mindenfajta céhbeli hiúságtól, önreklámozástól men­tesen mégis személyiséggé tudott válni, aki nyilvánosság előtt is magán­ember maradt, mégis a munkához, a kapcsolatokhoz, a szellem becsületé­hez való hűségével saját háza táján a humanista életstílust továbbsugárzó, értelmes rendjét tudta megteremteni? A kortárs irodalomtörténet skatulyázott, divatokkal együtt lihegő lite­ratúrai mostanában buzgó sietséggel, fensőbbsége és ridegen degradálják meghaladott, elavult kismesterré a maguk küzdelméből tekintélyessé nőtt elődöket. Aki elfogulatlanul engedi magára hatni Auden életművét, érző és racionális változatokban bővelkedő, esendőségeivel is mellettünk ta­núskodó művészi örökségét, meggyőződhet róla: az ifjonti heves becs­vágy nem csalta meg a benne bízót. Az egykori oxfordi diák csakugyan nagy költő lett. (1980) ZABOLOCKIJ: ŐSZ A nagyra hivatott, tragikus sorsú költő stílusa a 20. századi orosz lírában némiképp Bunyinéra és Paszternakéra emlékeztet. Finoman érzékelő ter­mészetlátása, kivételes nyelvi-formai készsége rokonítja említett társaival, 356 de már első megjelenésekor, a húszas évek végén is jellemzi verseit valami.

Next