Fodor András: Megfejtett párhuzamok - Összegyűjtött esszék. Második kötet (Budapest, 2015)
Közös időnkben. Kritikák, megnyitók emlékezések
váltig hirdető antifasiszta líra példamutató költője Kelet-Európában József Attila volt. Méltó hát, hogy most, amikor hetvenöt éves lenne, mindenütt, ahol hallják, értik az ő erős, tiszta szavát, hibátlanul írják nevét sorsával megszentelt műve fölé. (Elhangzott a Magyar Rádió és a Szovjet Rádió közös József Attila-estjének bevezetőjeként, Moszkvában 1980. május 31-én.) LEVÉL A SZERKESZTŐNEK Kedves Iván! Mielőtt kérdésedre felelnék — milyen meggondolás vagy forrásmunka alapján vélem A város peremén utolsó harmadából az Internationale intonációját kihallani (amint ez, Szólj költemény című 1971-ben megjelent József Attila-könyvemben olvasható), szeretnék egyet-mást előrebocsátani. Magam is ellene vagyok minden erőszakolt, egyoldalúsító belemagyarázásnak. József Attila dolgában kiváltképpen. Említett könyvemben azért ismertem a Péter László idézte Irodalomtörténetből 1973-as állásfoglalást megelőzően amellett dönteni, hogy a Munkások vers zárósorában a variációk közül az „Ember öntött csillagát” kell hitelesként elfogadni. Ezért örültem, hogy Benjámin László és Szabolcsi Miklós vitája a sokáig egyetlen kötelezőnek előírt Aradatához képest visszaadta a rövidebb, sikeresebb változat, az Öt szegény szál előjogát. (Tavaly, a televízió közvetítette ünnepi József Attila-műsorban ez szerepelt, és senki sem akadt föl rajta.) Azért is kell újra és újra méltányolni Stoll Béla lelkiismeretes textológusi munkáját, mivel a szöveg és dátum helyretételével, a variációk közreadásával lehetővé teszi, hogy végre meglássuk: a külső, belső kényszer-diktálta átírások között hol van a költői igazság. A város peremedben, tudjuk, nem a módosított cím, nem a szövegváltozatok okoznak fejtörést. Református lévén kevésbé vagyok járatos a katolikus liturgiában, ám több mint harminc éve „együtt lakom” Liszt Sursum rónaijának Bartók játszotta lemezével. „Föl a szível”-t olvasva bennem is evidenciaként élt a Péter László értelmezése szerinti profanizált vallásos motívum sugalló szerepe. Hiszen még az illegális agitátor-költő és a katakombák papjának helyzete is hasonló. Ám a költemény további soraiban másféle sugallatot érzek. Az evidensnél ugyan rejtettebbnek, de kihívó asszociációival fontosabbnak. Nem hiszem ugyanis, hogy amikor 1927 után a bécsi, párizsi magyar író-költő emigráció visszatér Budapestre, nem a pesti flaszteren elnémult 135