Foghtűy Krisztina - Szepesházyné Kurimay Ágnes (szerk.): Múzeumpedagógiai tanulmányok III. - ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet Pedagógiatörténeti Tanszék közleményei . / ELTE-PPK Oktatásmódszertani Központ közleményei 1. (Budapest, 2003)
Természettudomány és múzeumpedagógia
Darvas Lászlóné: „Tanulás a fenntarthatóságért” a múzeumpedagógiában 1992. évi Rio de Janeiró-i konferencia is elismerte, hogy a háziállatok is a világ genetikai sokféleségének részét képezik, és ezáltal méltók a védelemre.”25 A mezőgazdasági múzeumoknak e védelemben felismert felelősségük, küldetésük van. A múlt kutatása, a múltban lezajlott, máig kiható folyamatok vizsgálata, a történetiség - mindez a gyűjtés, a tudományos feldolgozás és a kiállítások koncepciójában nyomon követhető, és a jelenkori történések megértésének alapja. Összefüggéseiben kell szemlélnünk, hogy a mező- és erdőgazdaság, a háziasítás, a növénytermesztés és az állattartás fejlődése, a táj és település változásai milyen hatással voltak a genetikai sokféleségre, a biodiverzitásra. Mit tettek a múltban és mit tehetünk a jelenben és a jövőben a fenntarthatóságért, benne a genetikai erózió ellen? Ezekben a folyamatokban szükséges a kölcsönhatásokat értelmezni. „A hagyományokban rögzült paraszti vagy pásztorcsoportok tudása az őket körülvevő, kenyerüket adó természetről, környezetről is. Részletes és erőteljes írott és szájhagyomány őrzi a természeti erőforrásokat a közlegelőre, közerdőre vonatkozólag. A székely „rendtartó falu” célja ugyanaz volt, mint a tartalmos erdőgazdálkodásé, védelem és természetkímélő, ökológiailag fenntartható életmód biztosítása a közösség jövőjének, a megszülető új nemzedékeknek védelmében.”26 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállításai, tárgyi- és dokumentációs gyűjteményeink, köztük a múzeum több mint nyolcvanezer kötetes állományú könyvtára, hatalmas háttéranyagot (is) jelentenek. Meghatározott időben és óraszámban van lehetőségünk a választott tárgykört feldolgozni. Nyilvánvaló szándékom tehát nem egy elsajátíthatatlan mennyiségű ismeretanyag közlése a kiállítások megtekintésével és az azt bővítő verbális közléssel, hanem egy feltételezetten nyitott, érdeklődő közösség (ez a motiváltság tény és sokéves tapasztalat) tanulása a fenntarthatóságért, egy megközelítésben. Bízván abban, hogy új összefüggések felismerésére, a világ továbbgondolására nyílik lehetőség. Lehetőségek és korlátok, szakmai önismereteket tanít, természetesen törekszik a nagy hozzáadott értékre. A múzeumpedagógia lényegében a „szabadég-iskolákéhoz” hasonlóan élményközpontú oktatás-nevelés, kiindulópontja többnyire vizuális élmény, a kiállítás (vagy annak része, egyes elemei, tárgyai). Ahhoz, hogy kiinduló kiállítást, kezdőpontot választhassunk, ismerni kell az adott intézmény létrejöttének történetét, gyűjtőkörét és küldetését, minden kiállítását, és a közönség számára a ritkábban kitárulkozó gyűjtemény tárak anyagát is. Az összefüggésrendszer nem feltétlenül egy kiállításban követhető nyomon leghatékonyabban, a 25 Tőzsér János - Bedő Sándor (szerk.): Történelmi állatfajtáink enciklopédiája 8. 26Knézy Judit: Hagyományok Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia - alapvetés 2003. In. Vásárhelyi Tamás - Victor András (szerk.) 60-61. p.