Géczi János: Hosszú versek / Képversek (Budapest, 2014)

Géczi János (1954) költői pályájának különböző szakaszain készült a négy hosszú vers, miként a hozzájuk illesztett, különböző eljárásokkal készített kép­versek csoportjai is. A szöveg- és képtár együttese, a szöveg konstruálta képiség, a kép szövegesülésének lehetőségei végigkövetik az alkotó pályáját, s nem kettő szimmetrikus történetet, hanem egyetlen históriát jelenítenek meg. „Nincs rá utalás, hogy ezek a dinamikus képek egészében talált leletek-e, talált ikonikus állagokban eszközölt, korláto­zott mértékű beavatkozások, avagy egé­szében a szerző új minőségek érdekében való romboló cselekedetének a megál­lapodásai. ... A művek szimpatikus tu­lajdonságát abban látom, hogy bizonyos fokú manuális érzület fűződik hozzájuk; a magas fokú technológia képi termé­keibe hátulról belenyúl az emberi kéz, hogy visszakérje magának a pragmatiz­mustól mentes szépséget és tisztaságot." Szombatin­ Bálint „A plakátokkal dolgozó alkotások már messze távolodnak a korábbi képver­sektől, az irodalom világával legfeljebb a jelentésadásokhoz, értelemlétesítések­hez való polemizáló viszonyuk révén hozhatók kapcsolatba." Ladányi István

Next