Géczi János: Hosszú versek / Képversek (Budapest, 2014)
Géczi János (1954) költői pályájának különböző szakaszain készült a négy hosszú vers, miként a hozzájuk illesztett, különböző eljárásokkal készített képversek csoportjai is. A szöveg- és képtár együttese, a szöveg konstruálta képiség, a kép szövegesülésének lehetőségei végigkövetik az alkotó pályáját, s nem kettő szimmetrikus történetet, hanem egyetlen históriát jelenítenek meg. „Nincs rá utalás, hogy ezek a dinamikus képek egészében talált leletek-e, talált ikonikus állagokban eszközölt, korlátozott mértékű beavatkozások, avagy egészében a szerző új minőségek érdekében való romboló cselekedetének a megállapodásai. ... A művek szimpatikus tulajdonságát abban látom, hogy bizonyos fokú manuális érzület fűződik hozzájuk; a magas fokú technológia képi termékeibe hátulról belenyúl az emberi kéz, hogy visszakérje magának a pragmatizmustól mentes szépséget és tisztaságot." Szombatin Bálint „A plakátokkal dolgozó alkotások már messze távolodnak a korábbi képversektől, az irodalom világával legfeljebb a jelentésadásokhoz, értelemlétesítésekhez való polemizáló viszonyuk révén hozhatók kapcsolatba." Ladányi István