Gelencsér Gábor: Az eredendő máshol - Magyar filmes szólamok (Budapest, 2014)
Az eredendő máshol
AZ EREDENDŐ MÁSHOL készítenek bizonyos stílusokat és nyelvi eszközöket, mint a hatvanas évek kisjátékfilmjei az új hullámot vagy a hetvenes évek dokumentarizmusa a Budapesti Iskolát, hanem - néhány, a Társulás Stúdióban készült filmmel együtt - maguk alkotnak egy játékfilmes irányzatot. A hetvenes évek első felének egész estés próbálkozásaiból is következik, hogy e filmek az irányzaton belül a legradikálisabban igyekeznek lerombolni a korabeli fikciós sémákat, ám ezúttal nem kis részben az ekkor szervezetileg már nem, de szellemileg egész munkásságával a BBS-hez kötődő Bródy Gábornak, illetve Kutya éji dala (1983) című filmjének köszönhetően - e törekvés mégis nyomot hagy a magyar film fősodorbeli történetében. Még ha ez a nyom - ahogy Kovács András Bálint írja a nyolcvanas évek magyar filmtörténetéről szóló tanulmányában, csupán egy fekete lyuk is. Hiszen az új érzékenység irányzata két-három év alatt lefut, alig fél tucat filmet eredményez, és alkotói - olyan, az irányzathoz közvetlenül nem kapcsolódó, ám szintén radikális formaújítókkal együtt, mint Erdély Miklós, Jeles András vagy Tarr Béla - különböző módon, végleg vagy hosszabb időre elszakadnak a magyar filmgyártástól. Az új érzékenység ugyan rövid ideig tart és radikalizmusa miatt periferikus jelenség, mégis beemeli a BBS-játékfilmeket a fősodorba (hogy minderre épp egy ennyire radikális irányzat képes, az a BBS hagyományából logikusan következik). S ha ez a filmtörténeti korszakváltáshoz még nem is, a BBS-en belüli paradigmaváltáshoz már elegendő: a stúdióban egy évtizedes kihagyás után ismét előtérbe kerül a játékfilmes forma, annak rövid és egész estés változata egyaránt. Az új érzékenység avantgárd radikalizmusa - a hatvanas évek modernista új hullámához hasonlóan - mintegy felszabadítja a játékfilmes formát, S az új érzékenység szemléletmódja és stílusmintázatai - alkalmazkodva az új társadalmi és kulturális feltételrendszerhez, valamint kevésbé radikális, konszolidáltabb formában - tovább élnek a nyolcvanas évek második felének fikciós alkotásaiban. Az egész estés forma jelenléte és főképp közeledése a fősodorhoz ugyanakkor paradox módon a stúdió mindkét alapító hagyománya- . A Budapesti Iskola filmjei közül egyébként több szintén a BBS-ben vagy a BBS-sel koprodukcióban jön létre, így például a Fagyöngyök (Ember Judit, 1977), a Családi tűzfészek (Tarr Béla, 1977) és a Cséplő Gyuri (Schiffer Pál, 1978). Kovács András Bálint: Nyolcvanas évek: a romlás virágai, in: uo: A film szerint a világ, Budapest, Palatínus, 2002, 240.