Gelencsér Gábor: Közelkép: Portrék, témák, formák a magyar film történetéből (Budapest, 2022)
PORTRÉK - Pontokból vonal (Sára Sándor és a magyar filmkultúra)
PORTRÉK 72 Cigányok, magányban vagy tanyán élők, hogy csak a korai rövid dokumentumfilmek témáit soroljam (Cigányok, Egyedül, Vízkereszt). Az ötvenes években az igazság mellett kiálló maroknyi kisebbség (a meggyilkolt görög a Feldobott kőben, illetve a cigányok kényszermosdatására érkező különítmény elől az ott készült fotóival elmenekülő főhős); a személyi kultusznak behódoló nyájpolgárokkal szemben magára maradó pár a Holnap lesz fácánban; a Lenkey-század mindössze 80 huszára, akik a pesti forradalom hírére hazaindulnak; a késő Kádár-kor korrupt gazdasági és politikai elitjével szembeszálló festőművész a Tüske a köröm alattban; a Könyörtelen idők öt katonaszökevénye a vesztes sereggel és háborúval szemben; a Vigyázók baráti társasága, köztük egyetlen, ám inkognitóját óvó besúgóval; a háborús erőszak áldozatává váló tanyasi család A vádban, valamint a történelmi dokumentumfilmek összes megszólalója kisebbség az elnyomó (nagy)hatalmakkal szemben. Ezeknek a kisebbségeknek a sorsát avatja naggyá, jelentőssé, súlyosságára képi fogalmazásmódjának retorikája, kompozícióinak szigorú fegyelme, a látóterünket kitöltő szélesvászon és a figyelmünket fókuszáló gyors ráközelítés a témára, avagy éppen hasonlóan gyors eltávolodás tőle, feltárva ezzel az apró motívum összetett kontextusát, tágas környezetét, helyét és léptékét a mindenségben. Széles és még szélesebb A szélesvásznú, avagy cinemascope (2.35:1) képméret a hatvanas évek elejétől terjed el a magyar filmben. Az igen költséges technikát (a megfelelő objektívet külföldről kellett kölcsönözni) előbb a látványos történelmi filmekben, így Gertler Viktor 1962-es Jókai-adaptációjában, Az aranyemberben, majd Várkonyi Zoltán Jókai-filmjeiben (A kőszívű ember fiai, 1965; Egy magyar nábob, 1966; Kárpáthy Zoltán, 1966), illetve az Egri csillagokban (1968) alkalmazzák, s mindjárt színesben. A szerzői filmesek a színes technikát ekkor még nem, a széles vásznat viszont beépítik művészetükbe, s ebben élen járt sára sándor, valamint a hatvanas évek Jancsó-filmjeinek operatőre, Somló Tamás, aki szélesvásznúra forgatja a Szegénylegényeket (1965), a Csillagosok, katonákat (1967) és – már színesben – a Fényes szeleket (1968), Mára operatőrként (is) jegyzett munkái közül szélesvásznú a Tízezer nap, a Feldobott kő és az Ítélet. A drága anamorf optikák miatt azonban operatőrjeink kénytelenek más megoldást is bevetni: így készülnek a szélesvásznú filmek jellegzetes magyar változatai. A korszakra jellemző 1985-ös kép-