Gelencsér Gábor - Murai András: BERGMAN 100 - Régi és új írások Ingmar Bergman művészetéről (Budapest, 2018)

Száz éve született az egyetemes filmművé­szet és az európai modernizmus egyik legna­gyobb alakja, Ingmar Bergman. Munkássága - színházi rendezései kivételével - jól ismert hazánkban: ma már filmtörténeti klasszikus­nak számító filmjeit (mint A hetedik pecsét, A csend, a Persona, a Suttogások, sikolyok vagy a Fanny és Alexander) bemutatták, iro­dalmi forgatókönyveit, regényeit, önéletrajzát kiadták Magyarországon is. Az elmúlt évtize­dekben számos magyar szerző értelmezte Bergman művészetét: a filmtörténészek mel­lett esztéták (többek között Balassa Péter, Ko­vács András Bálint, Radnóti Sándor) és költők (mint Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János), vagy a társtudományok olyan neves képvise­lői, mint Mérei Ferenc pszichológus. Miközben egybegyűjtjük az immár klas­­­szikusnak számító magyar nyelvű Bergman­­esszéket, számos új, kifejezetten a kötet szá­mára készült tanulmányt is közlünk. Ily módon a tematikus rendszerezésű fejezetekben régi és új Bergman-olvasatok folytatnak párbeszé­det egymással, s kerülnek a korábbi szövegek más fénytörésbe, míg az újak eddig kevéssé hangsúlyozott, sokszor meglepő szempontok­kal állnak elő. A kötetben olvasható szövegek így nemcsak magáról Bergmanról, de a máig terjedő hazai Bergman-recepcióról is képet adnak, a régi és mai gondolatok dialógusa pedig kísérlet arra, hogy Ingmar Bergman mű­vészete eleven maradjon­­ a következő száz évben is.

Next