Gervain Judit - Pléh Csaba (szerk.): A láthatatlan megismerés - Kognitív szeminárium (Budapest, 2004)
A nyelv helye a megismerési rendszerben
A FORDÍTHATATLANSÁG MINT FORDÍTÁSELMÉLETI KATEGÓRIA szmélyes ex cathedra kijelenteni, hogy ez vagy az a szó egy másik nyelvre lefordíthatatlan. Egy szó lehet „fordíthatatlan” egy szerzőnél vagy egy diskurzus-típusban, és lehet kiválóan fordítható egy másik szerzőnél vagy másik diskurzus-típusban. Ennek az állításnak az ellenkezője is igaz: olykor a legártalmatlanabbnak tűnő szó fordítása is komoly problémát jelenthet. Freud pszichoanalitikus szövegeiben az es semleges nemű személyes névmás, Lacanéban a ra mutató névmás pontos visszaadása okoz nem kevés fejtörést a pszichoanalitikus diskurzus fordítói számára.18 Egy szövegbe helyezett, interpretált szó, amely valamilyen értelemmel rendelkezik, az esetek nagy részében mégis jól lefordítható, ezt tanúsítják a legkreatívabb szerzők vagy a legegzotikusabb műfajok fordításai. A konceptualizált és értelmezett üzenet többé vagy kevésbé mindig fordítható, betartva a célnyelv morfoszintaktikai szabályait. Nem tudjuk megállni, hogy a fordíthatatlanságról szóló eszmefuttatásainkat nem Esterházy Péter egyik - rádióban is elhangzott észrevételével zárjuk. „Az irodalmi fordítás az nagyon homályos valami. Többnyire nem mondatok vannak ott, hanem híradás mondatokról, hogy itt egy olyan mondatnak kéne lennie, amelyik így meg úgy. [...] Hányszor megtörtént, hogy mikor már minden tisztázódott, a lektorral átrágtuk már magunkat mindenen, szavakon, szóközökön, mondatokon, s ott állt előttünk az egész bekezdés, tisztán, egészben, fénylőn, mint az esthajnalcsillag, nyelvi, gondolati, sőt ne adj Isten, metafizikai holdudvarostul, s mindez azért, hogy ama néhány téveteg mondatot, mondatomat áttegyük egy idegen nyelvre - akkor, ebben az elvileg szép, ünnepélyes pillanatban töhejes egyértelműséggel világossá vált, hogy a fordítás legfőbb akadálya, szinte egyetlen akadálya: a lefordítandó szöveg.”19 Irodalom Albert, Sándor 1997. Traduire des langues ou traduire des cultures? In Karafiáth Judit -Tverdota György (szerk.): Acclimater l’autre. La traduction littéraire et son contexte culturel. Budapest, Balassi, 25-32. Barátosi Balogh Benedek 1906. Dai Nippon III. Irodalom. Budapest, Korvin Testvérek Könyvnyomdája. Bart István - Rákos Sándor (szerk.) 1981. A műfordítás ma. Budapest, Gondolat. Benjamin, W. 1980. A műfordító feladata. In Angelus Novus. Budapest, Helikon, 71-86. Blyth, R. H. 1981. Haiku. Volume I: Eastern Culture. Tokyo, The Hokuseido Press. 18 Gondoljunk például arra, milyen - már-már megoldhatatlan - fordítási problémát okozott Freud 1923-ban megjelent Das Ich und das Es című, alapvetően filozófiai művének magyarra fordítása során a címben szereplő, itt terminus értékű semleges nemű személyes névmásnak, az esnek a visszaadása. Hollós István és Dukes Géza 1937-ben Az ősvalami és az én címet alkalmazták, újabban a pszichoanalitikus szakirodalomban „ösztön-ért”-nek fordítják. Lacanta névmását az „Az” szóval adják vissza a Lacan-fordítók, mindkét példából jól látható, hogy még az egyszerű nyelvi átkódolás szintjén is komoly problémákat vet fel egy olyan névmás lefordítása, amely hiányzik a célnyelv rendszeréből. 19 Lásd: Élet és Irodalom, 1993. január 22., 3. Előzőleg elhangzott a Kossuth rádió „Mindenes” című műsorában.