Gordon Győri János - Halmos Mária - Munkácsy Katalin - Pálfalvi Józsfné (szerk.): A matematikatanítás mestersége. Mestertanárok a matematikatanításról (Budapest, 2007)
Herczeg János
NK RC KG JÁNOS Néha nem értem, miért nem volt elég nekem annyi matematikai inger, amit azért mégiscsak megkaptam akkorra. Milyen mérvű képességhiány, hogy ezektől nem indultam meg a saját lábamon? De közben magyartanárnak megkaptuk Szabolcsi Miklóst, akit állítólag némi cionizmus miatt kirúgtak az egyetemről. (A párt csak két izmust ismert el.) Hogy igaz-e, nem tudom, de Szabolcsi akkoriban néhány évig az Árpád Gimnáziumban tanított, amíg aztán visszapedálozta magát az egyetemre. Irodalmár ismerőseim véleménye megoszlik róla, de hát piszkosul tudott magyart tanítani. Őt sem érdekelte a hivatalos tananyag. Óriási stász könyvvel jött be az órákra, és a legsötétebb ötvenes években hozta Babitsot, Kosztolányit számolatlanul (mint irodalmárnak, a fő területe egyébként József Attila volt), és százával olvasta föl a verseket. Nagy darab, csúnya ember volt, aki ráadásul furcsa hanglejtéssel beszélt, és mégis, amikor felolvasott egy Ady-verset, amelyből addig semmit sem értettem, egyszerre világos és döbbenetes lett. Nagyon sokat tanultunk tőle, még jegyzetelési módokat is mutatott, már csak azért is, mert az 50-es évek tankönyvét jóformán ki sem nyittatta velünk. Még a Rudas-Lukácsvitára is kitért, és bár állást nem foglalt, de interpretációjában jót röhögtünk a „világnézetek Himalájáján ugráló messzire látó nyulacskákon”. Nem tekintette száműzetésnek az óbudai gimnáziumot. Önképzőkört is szervezett, ahol én rögtön elkezdtem villogni irodalmi elemzésekkel. Amikor az érettségi környékén mégis matematika-fizika szakra jelentkeztem, Szabolcsi (erre büszke vagyok) megjegyezte: „Úgy látom, későn jöttem.” De valójában én a továbbtanuláskor nem az irodalomtudomány és a matematika között ingadoztam, hanem a képzőművészet és a matematika között, és ez megoldatlanul is maradt az életemben. Az, hogy végül matematika-fizika szakra jelentkeztem, egy beszélgetés eredménye volt. A bátyámmal a Svábhegyen mentünk a Csillagda felé. Akkor még lakatlan volt a Svábhegy teteje, a Fogaskerekűtől gyalog kellett elmenni a csillagvizsgálóhoz, és közben csak rétek, ligetek voltak. Beszélget-