Győri Szabó Róbert: A kommunizmus és a zsidóság az 1945 utáni Magyarországon (Budapest, 2009)
IX. Dokumentumok
388 A KOMMUNIZMUS ÉS A ZSIDÓSÁG MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁn é pességei és munkája alapján ítélnek meg. Erről tanúskodhatnak azok a Kossuth-díjas írók, festők, tudósok és sztahanovisták, azok a Munkácsy-díjas képzőművészek, azok a József Attila-díjas képzőművészek, azok a József Attila-díjas írók, azok az élmunkások és kiváló munkások, akik a magyar zsidóság soraiból kerültek ki és most a népi demokrácia útján haladó magyar haza legmegbecsültebb dolgozói közé tartoznak. Mint a magyar zsidóság képviselőinek nyilatkozata teljes határozottsággal hangoztatta: „A most folyamatban lévő kitelepítések során egyetlen zsidó vallású egyén sincs, aki azért került volna a kitelepítettek közé, mert felekezetünk tagja.” A kitelepítettek - ahogy ezt ez a félreérthetetlenül megfogalmazott nyilatkozat leszögezte - a volt dúsgazdag nagykereskedők, gyárosok, földbirtokosok közül, valamint azok közül kerültek ki, akik ezekkel együtt részesei és haszonélvezői voltak a zsidóüldöző Horthy-rendszernek. A magyar zsidóságnak semmi köze sincsen olyanokhoz, akik a Horthy-rendszerben hatalmas hasznot biztosító üzleteket kötve a kis zsidók nagy üldözőivel - önmagukat kapcsolták ki felekezetünk tagjainak testvéri közösségéből! Hamisan értelmeznénk a szolidaritás fogalmát, ha most szolidárisak lennénk azokkal, akik a Horthy-korszakban címeket, hordókat vásároltak a siófoki, orgoványi és izsáki pogromok legfőbb elrendelőitől, vagy nagy pénzeket adtak azért, hogy a kizsákmányoló urak megtűrt „házizsidói” legyenek! Nem hullajtunk és nem hullajthatunk krokodilos könnyeket olyanokért, akik kormányfőtanácsosi címekért hatalmas összegeket adtak, de érdektelenül nézték, hogy a Horthy-féle KEOKH hogyan hurcolja el és adja át a náciknak a „hibás állampolgárságú” zsidókat! Azok a magyar zsidók, akik a felszabadító Szovjet Hadsereg jóvoltából visszakerültek Auschwitzból és a többi haláltáborból, csak azokkal lehetnek szolidárisak, akik velük voltak a rosszban és a bajban, a kizsákmányoltságban és a szenvedésben is. A megmenekült magyar zsidóság olyan vezetőket és irányítókat keresett felekezeti életében, akik a legnehezebb időkben sem lettek hűtlenek a kis zsidók tömegeihez. Nem tűrjük a lélekmérgezés és kútmérgezés semmilyen fajtáját. Visszautasítjuk és leleplezzük az ilyen lélekmérgezést és kútmérgezést, bárhonnan is jön. A magyar zsidóság képviselőinek éleshangú, de ünnepélyes és méltóságteljes nyilatkozata helyesen mutatott rá arra, hogy egyforma határozottsággal utasítjuk vissza a nyugati hatalmak és csatlósainak rágalmait, az imperialista kézben lévő rádiók hazudozásait, továbbá Izrael állama magyarországi képviseletének állásfoglalását és tevékenységét is. Hiába hirdeti „Amerika Hangja” és a „Szabad Európa” rádió a vallásszabadság állítólagos sérelmeiről szóló dajkameséket, a magyar zsidóság tudja, hogy senki sem gördít akadályt vallási életének zavartalansága elé. Mindenki szabadon látogathatja Isten Házát és szabadon imádkozhat saját vallási meggyőződése és szertartásai szerint - az Egek Urához. A magyar népi demokrácia állama messzemenő korrektséggel állja és tartja be azt a megállapodást, amelyet a magyar zsidósággal kötött és amelynek keretében felekezetünket anyagi támogatásban is részesíti. Kik állnak a külföldi és belföldi lélekmérgezés és kútmérgezés mögött? Azok, akik az imperialisták szekerét tolják és - az imperialisták érdekeit szolgálva - zavart szeretnének kelteni a magyar zsidóság tömegeiben is. Kik ezek a szekértolók? Elsősorban - mint a magyar zsidóság képviselőinek nyilatkozata is megállapítja - Izrael államának magyarországi követségéhez vezetnek a szálak. Ha pedig erről beszélünk, rá kell mutatnunk bizonyos cionista körök megújuló tevékenységére is. Cionista ügynökök félrevezető hírverése, suttogó propagandája idézte elő, hogy félrevezetett zsidók egész napokat ácsorogtak az izraeli követség előtt értéktelen papírokért.