Halász László: A freudi művészetpszichológia. Freud, az író (Budapest, 2002)
Első rész. Művészetpszichológia
a művészi tudás roppant komoly hozadéka, amelyre Van Gogh csaknem tízévi erőfeszítéssel és egzisztenciája egész életen át tartó kimunkálásával tett szert. A skizofrénia semmiféle újat nem teremthet, csupán mintegy felerősítheti a meglévő erőket. Általa valami olyasmi születik az eredeti teloszból, ami pszichózis nélkül egyáltalán nem jöhetett volna létre. (...) A betegség megsemmisíti a gátlást. A tudattalan jobban érvényesül, a civilizációs abroncs lepattan” (Jaspers, 1986:31, 51,1992). Összhangban vannak ezzel azok a vizsgálatok, amelyek az elmebetegségek tizenkétféle osztályozó rendszerét egyesítő összetett diagnosztikai rendszer 90 kritériumát alkalmazták tíz íróra, a 14. századtól a 20. századig. A legnevesebbek közülük Ruskin, Wolf, Plath. A szerzőket az köti össze, hogy kivétel nélkül mindegyikükről elmezavarra utaló adatok állnak rendelkezésre. A friss diagnózis egyértelműen skizofrénia. A skizofrén megismerési mód, a kognitív gátlástalanodás elősegíti a divergens gondolkodást, az asszociatív produktumok lazább szűrését - merészebb tudatosítását. A skizofrénia ugyanakkor affektív zavarral párosulhat, amely a képzelet működését sajátosan színezi, és érzelmi forrása lehet a kreatív tevékenységnek (Claridge, 1988:234-244). Úgyszólván elkerülhetetlen hazai asszociáció József Attila (Németh, 2000). A művész személyisége minden ízében művész, ezért a szó mindennapi értelmében nincs munkaideje. Zsigerei pillanatnyi állapotáról tudatának szegélyét elérő információ éppoly meghatározó, mint az, ami a világpolitika pillanatnyi állapotáról tájékoztatja. Az információkat együtt, egymásra vetítve dolgozza fel. Másként figyel a saját testi-lelki világában lezajló történésekre, mint számos más intellektuális foglalkozás képviselője, mert e történéseket viszonyítási keretként használja. Másként figyel, mert ezekből a történésekből mintázza meg kifejezésvilágának építőköveit. Másként figyel, mert nem lehet tudni, hol érnek véget a beteg(ség)-test szigorúan privát határai, és hol kezdődnek a művész elvben mindnyájunknak szóló művének a(z a)lapjai. Hasonlítson a művész neurózisa bármiben is másokéhoz, „van azonban valami, aminek szempontjából a művész valóban egyedülálló, s ez a maga neurózisához való viszonya. Ő neurózisának sikeres tárgyiasítása által az, ami azáltal, hogy formát ad neki, s mások számára is hozzáférhetővé teszi, mégpedig olyan módon, hogy az hatással van mások harcban álló »egó«jára is (...a művészt) egyvalamiben az egészség minden elképzelhető definíciója szerint egészségesnek kell tartanunk, ez pedig művének elgondolására, megtervezésére, kidolgozására és befejezésére irányuló képessége.”