Havasréti József: Széteső dichotómiák. Színterek és diskurzusok a magyar neoavantgárdban - Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok (Budapest, 2009)
II. Színterek
A KÁLI-MKőriNCE MŰVÉSZETSZOCIOLÓGIA! TÉRKÉPE települők - de a jelenséget kritikusan szemlélő közigazgatási szakemberek és szociológusok is - a falvak elöregedését, az elvándorlást és az infrastruktúra leépülését „falurombolásként” élték meg. Jellemző azonban, hogy a Káli-medencében letelepülött törekvései, ellentétben a kortárs közigazgatással, településszociológiával foglalkozó progresszív elemzésekkel (Vági 1991), nem a szóban forgó falvaknak a modernizáció folyamatába való újbóli bekapcsolását szerették volna elősegíteni, hanem rekonstruálni kívántak egy ideologikus, leginkább a reformkori parasztinemesi világban gyökerező hajdankort, és mindezt a hatvanas évek nyugati ellenkulturális mozgalmaiban gyökeredző életmódelemekkel, motívumokkal vegyítették. A településfejlesztési program által előidézett társadalmi és kulturális veszteségekhez való kritikus viszony meghatározta a Káli-medenceiek körében újonnan kialakuló kulturális identitás alapjait is. A letelepülők saját kezdeményezéseiket szembeállították az elhibázott centralizáclós és modernizációs törekvésekkel, és ezen keresztül a helyi körülményekhez igazodva megőrizhették korábbi ellenzéki identitásukat is, hiszen a helyi cselekvéssel, társadalommal, hatalommal kapcsolatos értelmiségi törekvések jól illeszkedtek a kortárs - gyakran szociológiai nyelvet használó társadalomkritikai diskurzusba.” Részben az OTFK által előidézett anomáliákhoz kapcsolódva, részben azoktól függetlenül a nyolcvanas évek első felében a reformer társadalomtudósok egy részének érdeklődése egyre inkább a „helyi cselekvés”, a „helyi hatalom” és a „helyi kultúra” jelenségeire irányult. Az önkormányzatiság a központosított irányítással szemben, a civil közösség az állami szférával szemben, a népi kultúra az arctalan és szürke hivatalos kultúrával szemben, az életforma-kísérlet az életmód szinte kötelező egyformaságával szemben - mindez a hetvenesnyolcvanas évek fordulóján még szokatlanabbnak számított, mint a nyolcvanas évek második felében, amikor ezek a törekvések szélesebb publicitást kaptak a szakemberek elméleteiben, leírásaiban (Pápay 1987; Köles-Varga 1988). Mind gyakorlatban, mind politikatörténeti szempontból lényegesek voltak a tájvédelem, a környezetvédelem területén megfigyelhető kezdeményezések is. Sz. Tóth János szociológus a Helyi kultúra - helyi társadalom című tanulmányában mintha éppen a Káli-medencében végbement folyamatokra tekintve vagy azokat maga elé vizionálva írta. " A helyi hatalom, helyi társadalom problémája ugyanis sokáig tabutéma volt, ezt még a kérdéskörrel foglalkozó, 1987-ben pártintézeti kiadványként megjelenő tanulmánygyűjtemény előszava is szükségesnek látta megemlíteni (Pápay 1987, 3).