Havasréti József - Szijártó Zsolt (szerk.): Reflexió(k) vagy „mélyfúrások”? A kultúrakutatás változatai a „kulturális fordulat” után - Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok (Budapest, 2008)
4. Underground
AZ AGY RÉM ugyancsak szükségesnek látja hangsúlyozni: „nem közöltünk - még kontaktmásolatban sem - olyan képeket [...] amelyek személyiségi jogokat, emberi érzelmeket sértenének” (Hajas 2004, 7). III. A hazai neoavantgárd kultúra izgalmas kérdésköre a nyilvánosság. A nyilvánosság fogalmában számos jelenség és szempont összegződik: a szcéna működésének páholyszerű exkluzivitásától - vagyis a nyilvánosság sajátos regressziójától - kezdve a privát terek nyilvános térré alakításán keresztül egészen az egyes (élet)művek vitáktól kísért nyilvánosságra hozataláig. Konrád György a 70-es, 80-as évek fordulóján arról értekezett, hogy a nyilvánossá váló privát szféra, a lakások világa az autonómia és az antipolitika tereivé, a civil társadalom laboratóriumaivá alakulnak át: ez a privát szféra kulturális és politikai felhasználásának valamiféle emancipációs-humanista modellje." Ha - kísérletképpen - Hajas Tibor akcióinak tereit ehhez az eszményített térhasználati koncepcióhoz viszonyítjuk, akkor megállapítható, hogy az akciók részben ilyen, a privátból nyilvánossá emelt terekre épülnek, fizikai értelemben e tereket használják (padlás, pince, lakás, mosókonyha), másrészt viszont a Konrád által leírt, illetve eszményített térnek éppen az ellenvilágát alkotják. A Hajas akcióit és fotómunkáit körülvevő, azokat szituációba helyező terek nem a közösségi lét, hanem a regresszió, az izoláció, a megalázás - egy szempontból ugyancsak privát - teret. Ezekről a képekről semmiképpen sem alakás- prefixummal ellátható underground intézmények (lakásszínház, lakáskiállítás, lakáskoncert, lakásszeminárium) jutnak az eszünkbe, sokkal inkább a börtöncella, a boncterem, a kínzókamra, továbbá az S/M szex formális díszletei. Amennyiben Hajas akcióit a test és a nyilvánosság viszonyát demonstráló-elemző szimbolikus cselekvésekként fogjuk fel, akkor elsőként azoknak a jelenségeknek és cselekvéseknek a körét említhetjük, amelyeket a mindennapi élet során elrejtünk a másik ember, de " Vö. "lakásokban szerveződnek a kisvállalkozások és a független szemináriumok, a gazdasági társulások és a szamizdat kiadók. A hivatali helyiség az államé, a lakás a „társadalomé”. Lakás és szabadidő: ez a polgári függetlenség tér- és idődimenziója” (Konrád 1989, 329).