Havasréti József - Szijártó Zsolt (szerk.): Reflexió(k) vagy „mélyfúrások”? A kultúrakutatás változatai a „kulturális fordulat” után - Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok (Budapest, 2008)
4. Underground
AZ AGY-RÉM A versek kontextusát illetően érdemes figyelembe venni, hogy Hajas publikált verseinek zöme eredetileg antológiaközlés. Az antológiák a Kádárkorszak irodalmi életének jellegzetes és ellentmondásos produktumai voltak; az állami kiadók az antológiákon keresztül nem irányzatokat és irodalmi csoportokat mutattak be, hanem egyrészt a kötet nélküliek publikációs gondjait enyhítették valamelyest, másrészt az antológiák segítségével alkották meg a „fiatal irodalom” kategóriáját, mely kizárólagos összetartó erőnek a generációs hovatartozást tekintette, mint irodalompolitikai szempontból leginkább semleges rendezőelvet.36 A generációs alapon szerkesztett és ennek köszönhetően eklektikus képet nyújtó Ne mondj le semmiről antológiában így kerülhetett egymás mellé Kemenczky Juditnak és Kiss Irénnek a történeti avantgárd poétikáit idéző megszólalása, a Szilágyi Ákos, Várady Szabolcs, Spiró György verseit jellemző fanyar irónia vagy Banos János paraszti-falusi életképekből építkező, Simon István verseit idéző, dallamos lírája. E kontextusban egyrészt némileg inadekváttá válik Hajas bemutatása, másrészt nagyon is feltűnik a teljesítmény mássága: az életrajznak a biográfiai tényeket nyeglén félrelökő gesztusa vagy a korszak költői önértelmezéseit tekintve nagyon nem odaillő „manökenség” hangsúlyozása. A Ne mondj le semmiről legtöbb kiséletrajzában érezhető a dac, hogy a szerzők ne szokványosan oldják meg a feladatot, de egyértelmű az a szándék is, hogy elmondjanak magukról valami életrajzi értelemben véve fontosat. Hajas ezzel szemben életrajz gyanánt egy immár „prózára szerelt” költeményt illeszt a neki szánt terjedelem végére; az életrajz e szövegben egyetlen mondat (gyakorlatilag fél sor), a többi harminchárom sor egzaltált spekuláció dokumentumokról, manökenekről és prospektusokról. Az irodalmi életrajz szokásos lírai vagy expresszív ismertetése helyett (itt klasszikus példaként József Attila önéletrajzi írásaira utalhatunk) Hajas egyrészt felfigyel arra, hogy az önéletrajzírás (amilyen egy kérvényhez vagy egy antológiabeli közléshez szükséges) voltaképp bürokratikus és normalizáló jellegű művelet, másrészt megragadja az alkalmat, hogy kiséletrajzán keresztül a konvencionális költői szerepektől való távolállását (és így kívülállását) hangsúlyozza. 36 E kiadói gyakorlatot hangsúlyozta az is, hogy számos antológiában a pályakezdőidőt több generációval idősebb tekintélyes pályatársak mutatták be, Hajast például Örkény István (lásd Ne mondj le semmiről, 1974).