Horkay Hörcher Ferenc: Esztétikai gondolkodás a felvilágosodás korában (Budapest, 2013)

A felvilágosodás koráról még ma is sokan gondolják azt, hogy pusztán az ész unalmas uralma, netán rémural­ma jellemezte. Keveseknek jut eszé­be, hogy a 18. század a társas együtt­­lét százada, s egyben az érzelmek újrafelfedezésének kora. Sokan elfe­lejtik, milyen páratlan intellektuális izgalmakat hozott: újabb teológiai csatározásokat, a regény műfajának diadalát, az olasz opera újabb hódító útját, a Louvre művészeti központtá alakulását, s társadalmilag a városi polgárság erőteljes kulturális offfen­­zíváját. Chardin, Mozart, Defoe, Doc­tor Johnson kora ez, amikor Európa­­szerte kiállító- és koncerttermek nyílnak, s könyvtárak, múzeumok, színházak, operák válnak mind szé­lesebb kör számára elérhetővé. De hogyan gondolkodott a kor mű­vésze, és hogyan az olvasóközönség a művészetről? Ebben a kötetben az 1650-től 1800-ig tartó időszak eszté­tikai gondolkodásáról olvasható az ér­deklődő. A történet középpontjában az ízlésesztétika gondolkodási sémá­ja áll, ahogy a versailles-i udvarban testet öltött, majd Anglián át vissza­került a kontinensre, s még a meg­késett németeket is meghódította. Boileau, Shaftesbury, Hume, Rous­seau, Winckelmann, Kant - néhány név a korszak azon meghatározó gondolkodói közül, akiket a könyv röviden bemutat. Valamennyiük gon­dolkodása olyannyira eleven, mintha kortársaink lennének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom