Horváth Kornélia: A késő modern magyar líra alakzatai (Budapest, 2022)
I. VERSEK ÉS MŰFAJFORMÁK - A „hallgatás” mint szövegformálás, nyelvhasználat és beszédmód
A „hallgatás” mint szövegformálás, nyelvhasználat és beszédmód 41 Meglátásom szerint a „hallgatás” alakzata József Attila esetében elsősorban a szövegformálásban érhető tetten, a szerző avantgárd korszaka után, a 20-as évek második felében, még inkább a 30-as évek József Attila-i költészetében, amelyre Tverdota György joggal alkalmazta a 30-as, 40-es és 50-es évek francia, illetve olasz költészete kapcsán előszeretettel használt poésie pure vagy poesia pura (’tiszta költészet’) terminusértékű metaforáját. S e jelenség másfelől a recepcióban gyakorta emlegetett „tárgyias költészet” minősítés felől is megragadható.46 Ezt a „tisztaságot”47 vagy inkább letisztultságot pedig talán nem nehéz a hallgatás jelenségeként vagy „alakzataként” értelmeznünk. Mint jeleztem, ez a típusú „hallgatás” – amely mindig „elhallgatás” is – József Attilánál elsősorban a szövegformálásban valósul meg. A beszédmódban ritkán működik, ellenkezőleg: míg a tömör, veretes, strukturált (vers)formára számos példát találunk a szerzőnél, addig a beszédmód rendszerint a hétköznapi csevegés fordulatai mentén (lásd pl. „Cseveg az olló...”), vagy a hétköznapi „józan ész” felől nézve abszolút világosnak, egyértelműnek ható megnyilatkozásokban szólal meg (egyetlen példa: „Kertemben nyílik / a leveles dohány. / A líra: logika, de nem tudomány”). Ez a típusú „hallgatás” alighanem a költői fegyelmezettségként azonosítható, amely egyben a forma fegyelmezettségét is jelenti: innen nézve a Téli éjszaka híres kezdő versmondata („Légy fegyelmezett!”) a formai fegyelemre való felszólításként is olvasható. A költői fegyelmezettség a forma fegyelmezettsége – s ebben József Attila olyan világirodalmi lírai hagyományt követ, amelyet Dante és Petrarca, Villon és Shakespeare alapozott meg az európai költészetben. S mint tudjuk, József Attila maga is foglalkozik a forma mibenlétével művészetbölcseleti írásaiban, s rendre hangsúlyozza, hogy az irodalmi alkotás természetesen forma, amennyiben szükségképpen meghatározott alakkal bír, ám ez az alak sohasem véletlen vagy öncélú, hanem mindig jelentéses. „A művészetet valóban a forma teszi, azonban ennek 46 Lásd Bókay Antal, József Attila poétikái, Budapest, Gondolat, 2004. 47 Lásd Cseke Ákos –Tverdota György, A tisztaság könyve, Budapest, Universitas, 2009.