Horváth Kornélia: Költészet és forma - Líraszemléleti kérdések a magyar irodalomban - Universitas Pannonica 28. (Budapest, 2014)
József Attila a nyelvről, a nemzetről és költészetről
megszüntethetetlen ráutaltságával is.Ám az ember nemcsak ilyen „szenvedőleges létező”, hanem gondolkodó és megértő lény is; a tiszta megértés legvégső foka pedig József Attila érvelése szerint maga a tárgyról alkotott fogalom, mely minden emberben közös („a gondolkodó személye változván is, tiszta fogalma ugyanaz marad”)." E fogalmi gondolkodásra, az ember antropológiailag adott „észtevékenységére” épül a társadalom, a társadalmi rend a maga törvényeivel.10 *2 Végül a nemzet, az ember harmadik létmódja az alkotás és a művészet felől nyer meghatározást: a nemzet József Attila meglátásában nem az adott nyelvet beszélők összességével azonos, „hanem nyilvánvalóan az embernek az a cselekvősége, amellyel a nyelvet létrehozta”." A nemzet tehát elgondolhatatlan a nyelv nélkül, ám nem az adott, szinkron nyelvállapot, a hétköznapi (kommunikatív célú) nyelvhasználat függvénye, hanem a nyelv létrejövő, keletkező, tehát történeti létmódjában leli meg gyökereit. Nem véletlen, hogy a nyelvalkotás mibenlétét József Attila néhány szó történeti-etimológiai kapcsolatának példájával világítja meg, miközben a nyelv „létrehozását” valóságalkotó aktivitásként értelmezi: „Ez a tevékenység nem lehet az ész tevékenysége, mert valóságalkotó és nem is állítható semmiképpen, hogy az ész által előre felállított tételek értelmében lett a latin persica szóból a német Pfirsich, a francia peche, az angol peach és a magyar barack”.2 ÿ Uo. 80. 10 „Ehhez hozzávéve még azt, hogy az ösztönellenes ész képességei nem az egyes emberben, hanem magában az emberi fajban tökéletesednek, és társadalmiságában már a gyermek olyan megértésekhez és fogalmakhoz jut el, amelyeket megszerezni egyedül talán sohasem tudna, úgy ezzel fölismertük, hogy a társadalom nem is az emberek közös gondolkodása, hanem az embernek egyszerű észtevékenysége.” Uo. 12 Uo. Kiemelés telem: H. K. 12 Uo.81.