Horváth Kornélia: Költészet és forma - Líraszemléleti kérdések a magyar irodalomban - Universitas Pannonica 28. (Budapest, 2014)
József Attila a nyelvről, a nemzetről és költészetről
nyelvű versekben ugyanazt a fogalmi szerepet játssza a »Tisch«, »table«, »asztal« szó, mert mindhárom ugyanaz a fogalom, azonban ugyanakkor eltérő művészi, irodalmi eredmény létrehozására alkalmasak, mert mindegyik más szó, más anyag.”20 Ez az idézet sok mindent elárul József Attila vers- és nyelvszemléletéről. Látható, hogy a nyelv nemzetenként eltérő mivoltát a szóalakok különbségében fedezi fel. Ami egységes a felsorolt, különböző nyelvekhez tartozó szavakban, az a fogalmi jelentés (mindegyik az asztal’ fogalmát jelöli), miközben eltér a hangalak, vagyis a szó formája, továbbá különbözik a szavak történeti keletkezésének módja, azaz etimológiája is (mint emlékszünk). Az ember... kezdetű írásban József Attila éppen a szavak történeti-etimológiai értelmű keletkezésében, illetve ember általi létrehozásában határozta meg a nemzet fogalmát). Azt mondhatjuk, József Attila tehát a szóra vonatkozóan is ugyanazt a hármas struktúrát állítja fel, mint az ember alapvető tevékenységi formáinak leírásakor: a szó hangsora a maga elkülönült egyediségében megfelel az ember egyén mivoltának; a szó fogalmi jelentése, mely univerzális, párhuzamba állítható az emberi ész törvényszerűségei szerint szerveződő és mozgó társadalom gondolatával, míg a szó „lelki tartalma” - vagy Walter Benjamin szemléletes kifejezésével a fogalom elgondolásának módja -,é1 mely nemzetenként el 20 Uo. 19,20, 21 Benjamin ebben az 1921-es írásában - mely meglátásunk szerint a humboldti nyelvfilozófia alapjaira támaszkodik - a József Attiláéhoz meglepően hasonló módon értelmezi a szó felépítését és működésmódját: „Hogy ezt a törvényt, a nyelvfilozófia egyik alapvető törvényét pontosan megragadhassuk, meg kell különböztetnünk az elgondolt dolog és az elgondolás módjának intencióját. A »Brot« és a »pain« szóban ugyanazt gondoljuk, ám az elgondolás módja máris különbözik. Az elgondolás módja teszi ugyanis, hogy németek és franciák számára mást-mást jelentenek ezek a szavak.