Horváth Kornélia: Költészet és forma - Líraszemléleti kérdések a magyar irodalomban - Universitas Pannonica 28. (Budapest, 2014)
Petri a költészetről és a költői formáról
fiai vagy logikai magyarázat. Ahogyan József Attila verse kapcsán mondja Petri: „A líra logika, de nem tudomány... - írja József Attila. Nem bizony, a töredék előző sora ugyanis így szól: Kertemben érik a leveles dohány. Hát... Itt még logika sem igen látszik fennforogni. Szépen vagyunk. De azért nem kell csüggedni. A költemény értelmének széfjét nem nyitja ugyan sem a logika (arisztotelészi, többértelmű, valószínűségi),sem a »tudomány« [...],de akkor még mindig itt van a józan eszünk, az élettapasztalatunk, a képzelőerőnk - vagyis mi magunk.”1392 innen két irányban folytatható a gondolatmenet. Az egyik arra vonatkozik, mi is a költészet a maga „sajátos ritmusával, dikciójával”; a másik az önértelmezés és önidentifikáció kérdése. Először röviden az elsőről, a költészet és a költői forma problémájáról szólnak Petri nyelvén. Petri a költészet formai meghatározottságának József Attila-t (lásd a híres, alighanem Petrarcától eredeztethető 140 „szallagút”-hasonlatot),141 vagy a József Attila nyomán Pi- 139 Petri 2007c, 202. 140 Vö. Petrarca 141 „.. .a formaművész kézen fog egy ismeretlen tájon, egy ismeretlen hegy lábánál. Szallagúton vezet fölfelé, egyre szűkülő körökben. Az első lépésre is tájat látunk. E tájra azonban a szallagúton fölfelé haladván észrevétlenül másik táj terül, hiszen közben északról keletnek, majd pedig délnek és nyugatnak megyünk. De így visszajutunk újra északra. Ekkor már föntebb vagyunk, de ugyanarra tágul szemünk, amire egy körrel lejjebb és mégis mást látunk. Most egyetlen pillantásra fölfogjuk mindazt, amit előbb északról és részben északkeletről meg északnyugatról szemléltünk. Fenn az ormon azután egyszerre nézhetünk a szelek minden iránya felé és ki-ki annyit lát, amennyi szeme van. A csupaszem utas egyetlen metszetlen kör közepén találja magát, egyívű éghajlat alatt. Csak maga az ösvény tűnt el a növényzet között. Elát ez a formaművészet.” József 1995, 219-220. Az idézet helyesírása a kritikai kötet írásmódját követi, H. K.