Horváth Kornélia: Költészet és forma - Líraszemléleti kérdések a magyar irodalomban - Universitas Pannonica 28. (Budapest, 2014)
József Attila a nyelvről, a nemzetről és költészetről
JÓZSEF ATTILA A NYELVRŐL, A NEMZETRŐL ÉS A KÖLTÉSZETRŐL (József Attila: Ady-vízió) József Attila bölcseleti és irodalomelméleti írásainak*2 jelentőségét jószerivel az utóbbi három évtizedben fedezte fel újra a magyar irodalomtudomány. Tverdota György és Horváth Iván e tárgyban született tanulmányai után igény mutatkozott a József Attila-cikkek szövegének filológiai felülvizsgálatára (nem utolsósorban számos új kézirat felbukkanása okán), s a filológiai kutatás és szövegrekonstrukció eredményeként 1995-ben könyv alakban napvilágot láttak a költő 1923 és 1930 között írt elméletei írásai, csatolt kötetben a cikkek szövegmagyarázatával. A kilencvenes évek végére az irodalomelméleti,történeti vagy versértelmező „És még egyet. A nemzet: közös ihlet. A költészet a nemzet lelkében ható népvvarázs.” (József 1995a, 1970. ) József Attila elméleti írásai 1995-ig az alábbi kiadásokban jelentek meg: József é. n., József 1958, József 1977c, József 1989b . Az ezt megelőző időszak mérlegét Gyertyán Ervin így summázza: „Egészen 1980-ig, a költő születésének hetvenötödik évfordulójáig voltaképpen két igaztalan és torzító véglet között ingadozott a művészetteoretikus József Attila értékelése: az egyik egy vonatkoztatási kényszerképzetektől eltorzított kriptomarxista, kriptahegeliánus próbálkozást látott benne, a másik magát a marxizmust tette vonatkoztatási »kényszerképzetté«».” József 1989b, 11-12. 43ö. például: Tverdota 1984, 607-629, Tverdota 1985, 287-301, Tverdota 1986a, 54-75, Tverdota 1986c, 373-392, Tverdota 1986b, 174-197, Tverdota 1992, 410-420, Horváth 1985, 559-570, Horváth 1991,25-47. 5 József 1995a