Horváth Kornélia - Osztroluczky Sarolta (szerk.): Az ideál mindazonáltal megőrződik - Tanulmányok Bécsy Ágnes tiszteletére (Budapest, 2013)
Tartalom
MIHÁLYI ANIKÓ Nagy a tétje tehát ennek a kötetnek: elhagyatva az Atyától hagyjuk-e beleszédíteni magunkat az „elmúlás szakadékának borzalmába”, a teljes magányba, ahová testi valóságunk húz bennünket, továbbá képesek vagyunk-e együtt élni a halállal, azaz életünket haláltáncként értelmezni. Mert a siratás nemcsak Krisztusé, nemcsak a halott anyáé, hanem minden emberé.13 A Halott Krisztus-kép megidézi Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének azt a részletét is, amikor Miskin herceg epilepsziás rohamot kap Holbein Halott Krisztusa előtt, amelynek láttán „némelyik ember még a hitét is elveszítheti”. A próbatétel mint kísértés erős szólama a Borbély-kötetnek is, hiszen az anya halálán keresztül a Krisztus-történetben, az Ámor és Psziché mítosz újraírásában, a Hászid-Szekvenciákban egyre erőteljesebben kérdőjeleződik meg a feltámadásba vetett hit. Élet és halál, születés és elmúlás, karácsony és húsvét elválaszthatatlanságais adja az egész kötet alapját a képi megformálásban is. Az előzék- és a hátlapon Id. Lucas Cranach Jézus szívének imádása című képének részlete látható. Az eredeti kép két szférát jelenít meg: a földit, amelyből azonban a szemek arra az égi szférára tekintenek, ahol Jézus szívében a keresztre feszítettet látjuk. A kereszt jobb oldalán lángnyelvek borítják a fél szívet, amely így azt a szeretet szimbolizálja, amellyel Jézus szereti a világot, életét adta érte. A mennyei világot az angyalok népesítik be, ők tartják pajzsként a szent szívet. A kötet előzék- és hátlapján azonban csak a földi világ látható, a térdelő alakok mögött német házak sorakoznak. A fölfelé néző személyek kinéznek tehát a képből, a kötet teréből, így új jelentést hordoznak: a várakozás és vágyakozás allegorikus szereplőivé válnak. A középütt térdelő alak a könyvbe néz azt sugallva, amit a többiek kívülről várnak, benne rejtőzik a Könyvben. A térdelő, könyvbe néző alak autopoetikus gesztusként is értelmezhető: a Halotti pompa kötet maga hordozza a megváltást. A kép megismétlése a könyv hátlapján azonban ellehetetleníti, ironikussá teszi ezt az olvasatot. A fönt és lent, kívül és belül ugyanúgy összemosódik, mint ahogyan azt a Mantegna- és a Holbein-kép Krisztus sebeinek ábrázolásában láttuk. A köztes tér a Cranach-kép részletének segítségével a várakozás, vágyakozás feszültségének terévé is válik. A Nagy heti szekvenciák előtt és után szintén Cranach Keresztrefeszítés című képének részleteit látjuk, míg azonban a ciklus előtt a keresztre feszítésnek a kezdő pillanata áll a középpontban, a ciklust záró képen a halál beálltának brutalitásával szembesülünk: a bal lator teste kifordulva, Krisztus feje lehajtva, a jobb lator testi tehetetlenségében függ a kereszten. A Hászid-szekvenciákat egy auschwitzi fotóátirat indítja, amelyen egy végtelenből érkező és tovafutó sín mentén gyalogol a meggörnyedt anya négy gyermekével. „Mintha a létből ballagna haza” - juttatja eszünkbe a kép József Attila sorait. Az 1965-ös keltezésű Egy lírikus naplójába" című írásában Pilinszky auschwitzi utazásáról és ugyanezzel a fényképpel való találkozásáról így számol be: „Az év elején Auschwitzban jár !3„Igaz, ezen a színpadon is Krisztus lép minden egyes ember helyére. De a halandó és halott Krisztus. Holbein Krisztusa. A mi megkínzott, leköpött, megfeszített Krisztus Urunk...” Szilágyi Ákos: Halálbarok., A semmi polgárosítása. Budapest, Új Palatínus, 2007, 225. 14 Bedecs László hívja föl a figyelmet arra, hogy: „Meglepő, de nem példa nélküli a karácsonyi eseményeket a húsvét távlatából értelmezni, azaz a születés örömét a már akkor fenyegető halál perspektívájába helyezni.” Bedecs László: Adjon Isten, Jézusunk! Borbély Szilárd: Míg alszik szívünk Jézuskája. Jelenkor 2006/9, 870-873.