Horváth Kornélia: Petri György költészete verselméleti és líratörténeti megközelítésben - Kultúra - irodalom (Budapest, 2017)
Exkurzus I.
EXKURZUS I. Akik ezt tagadják, azok magát a verset tagadják meg, vagyis azt állítják, hogy a vers zene, nem pedig értelmes zenei szöveg. Ezek a legjobban teszik, ha a versben fogalmi értelmet nem keresnek.203 Másik híres, sokat idézett meglátása nem a szoros értelemben vett versritmus mibenlétére vonatkozik, hanem általában a ritmus funkcióját értelmezi a művészetben, s ezt kettős módon határozza meg: egyfelől a ritmust mint értelmi feszültségkeltést, mint a szöveg közlő mivoltával ellentétes értelem exponálását értelmezi, ugyanakkor éppen a ritmusban fedezi fel azt az egységteremtő energiát, amely egységet vagy egészlegességet meglátása szerint egyetlen műalkotás sem nélkülözhet. [... ] a műben, amely végső szemléleti egész, a valóság ellentéteinek, összefüggéseinek ritmust kell adniuk, mert különben az összefüggések, ellentétek szemléletisége elsikkad. És más oldalról, a mű ritmusának ellentétet kell az értelem tudomására hoznia, mert különben a ritmus nem valóságos, hanem csak káprázatféle. Márpedig ha a ritmus nem valóságos, úgy a mű nem lehet egész. Hiszen több dolognak (hangnak, stb.-nek) egyetlen egészként való szemlélete csak ritmusosan lehetséges. Márpedig minden eddigi tételünk értelmében szükséges, hogy a műben több dolog alkosson egyetlen egészet. De szükséges ez azért is, mert a valóságnak egyszerű egységekre való bontása fikciókhoz vezet, a szemléletet, amelynek jegye a folytonosság, szépszerével megöli és az elmét a formális ismétlés taposómalmába fogja. Az összetett egész azonban megadja a szemléletnek s az elmének egyaránt, ami az övé, azazhogy csekket ad róla: a folytonosság fejében ritmust, emelnek minőségre szóló ellentétet.204 Tanulmányunk vége felé, ámbár a témát távolról sem kimerítve, Nemes Nagy Ágnes híres verstani írásaira hivatkozunk. Említhetjük itt Verstani veszekedések című esszéjét, amely Arany Keveháza című hosszabb epikus költeményének ritmusa kapcsán egy Vas Istvánnal folytatott vitáról és annak továbbgondolásáról számol be, s amely végkövetkeztetésében a konkrét versritmus rétegzettségét és dinamikus természetét állapítja meg, illetve a szerzői tudattól és intenciótól részben függetlenedni képes erő működését látja meg benne: 203 József Attila, Kisebb töredékek, feljegyzések = József Attila Művei II., Szépirodalmi, Budapest, 1977, 349. Mint azt Fejtő Ferenc visszaemlékezéséből tudjuk, József Attila verstani kézikönyvet szándékozott készíteni a tágabb olvasóközönség, valamint a kezdő költők számára, s már meg is állapodott egy kiadóval, de az rövid időn belül tönkrement, így a költő nem folytatta megkezdett munkáját. Sík Sándor pedig arról számol be, hogy József Attila doktori disszertációját is verstani kérdésekről tervezte megírni. Vö. Fejtő Ferenc, József Attila költészete (1936) = Borkóstoló. Irodalmi tanulmányok, Belvárosi, Budapest, 1996, 73; illetve Sík Sándor, József Attila Isten-élménye = Kettős végtelen. Sík Sándor válogatott munkái 1-2., Ecclesia, Budapest, 1969, 332-333. 204 József Attila, Irodalom és szocializmus = Költészet és nemzet, Bethlen Gábor, Budapest, 1989,41. (Kiem. H. K.)