Horváth Kornélia: Petri György költészete verselméleti és líratörténeti megközelítésben - Kultúra - irodalom (Budapest, 2017)
Exkurzus I.
9. VERSFORMA ÉS INTERTEXTUALITÁS miben.” E zárósorban Petri újonnan és újszerűen él a költői szöveghagyománnyal folytatott dinamikus, egyszerre azt elsajátító és attól elhatárolódó párbeszéd „eszközével”: az „eltűnünk” szó tövét, József Attilától eltérően, hosszú magánhangzóval írja, noha megőrizve az eredeti írásmódot, egy újabb anaklázist realizálhatott volna. Vagyis a vers végén éppen az anaklázis elmaradása szolgálja a költő elődtől való finom elkülönböződés gesztusát. 6. A Szent a béke első pillantásra csak annyiban módosítja a hagyományos szonettformát, hogy a befejező tercina helyett egy négysoros versszakot használ. A sorok szótagszáma, ha nem is mondható teljesen „szabályosnak”, eléggé megközelíti azt a maga ötös, hatodfeles, hatos, hetedfeles és hetes soraival, melyek között egyértelműen az „elvárt” tíz és tizenegy szótagból álló sorok dominálnak (ötös jambus hatszor, hatodfeles sor pedig négyszer fordul elő a szövegben).249 Ami viszont meghökkentő, az a vers rímszerkezete, ha rímstruktúráról itt egyáltalán beszélni lehet, ugyanis az első versszakban nincsenek rímek, a másodikban egy sajátos „félrímes” variációval találkozhatunk (xxaa), a harmadikban egy bbx konstrukcióval, míg a négysoros befejező szakasz furcsamódú bokorrímet alkalmaz (cccc). Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy ez az originális és minden valószínűség szerint a magyar költészetben példa nélküli rímépítkezés idegen a szonett „megengedőbb” formáitól is. A Petri-vers tehát ezúttal a sorok szótagszámában többé-kevésbé megőrzi a klasszikus szonettformát, míg rímszerkezetével teljességgel felülírja azt. Ez a költemény is számos alkalommal él az anaklázis, a chorijambus, sőt néhány esetben a jambus anapesztusi helyettesítésével (az ún. ciklikus anapesztussal) is, noha ezek ellenére is követi az alapvető jambikus lejtést. Az eltérések értelmezési lehetősége igen hasonló a Passz című vers kapcsán megállapítottakhoz: ezek részint a versmegnyilatkozásban tematizált kettősséget, a címnek ellentmondó őszi pusztulás témáját, illetve az idegenség, az „enyém se, tied se” problematikáját hangsúlyozzák (lásd az első sor két anaklázisát: „Ahogy nézem egy idegen erkélyről”, a második choriambusát és újabb két trocheusát: „nem az én lakásom, a tied sem bérelt baráti”, az ötödik sor eltűnés témáját kiemelő anaklázist: „hogy tönedezik” a kilencedik rohadás„elméletét”, szintén trocheussal és rögtön utána egy choriambussal jelölve: „kívülről rohaszt, befelé konzervál”, s végül az akarat, akarás kettőssége kapcsán a tizenegyedik, tizenkettedik és tizennegyedik sort [ez utóbbi lenne a hagyományos szonettformában a vers zárósora]: „persze, miért ne?”, „ha épp akarunk”, „mint vas a rozsdát”).250 Másrészről a ritmikai eltérések itt is intertextuális szöveghelyeknél tűnnek fel, így a hatodik sor trocheussal kezdő „őszülő szőkeséged” fordulata világos utalás Juhász Gyula embele- 249 Versszakokra bontva: az első versszak egy hatodfeles, egy hetes, egy hatos és egy ötös, a második egy hatod-, két heted- és újra egy hatodfeles, a harmadik egy hatodfeles, egy ötös és egy hetedfeles, míg az utolsó négy darab ötös sort realizál. 250 Az anapesztusok hasonlóan témamegerősítő szerepet játszanak a harmadik, hetedik és nyolcadik sorban.