Horváth Kornélia: Petri György költészete verselméleti és líratörténeti megközelítésben - Kultúra - irodalom (Budapest, 2017)
Exkurzus III.
13. HAGYOMÁNYTÖR(TÉN)ÉS, avagy EGY POÉTIKAI (ANTI)KAPCSOLAT 23 h5sonló értelmezésre nyújt lehetőséget: „Ifjúságom, e zöld vadont, / szabadnak hittem és öröknek, / s most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek(Kiem. H. K.)581 A Petri-vers „targallyai” alakzata így nem csupán e József Attila-versekre utal vissza, hanem e lírai metaforát aktivizáló minden korábbi szövegre is. Petri Kertje ily módon, belépve az irodalmi szövegtradíció meghatározott nyelvi-tropologikus vonulatába, költészettörténeti paradigmáktól és ideológiáktól függetlenül Kosztolányi szövegének is folytatójává válik. S hogy ez nem tarthatatlan megállapítás, azt alátámaszthatja az 1985-ös Azt hiszik kötet Elégia című verse is, mely a világos József Attila-motívumok mellett számos kosztolányis fordulattal él, például az incipitben: „Jó volna hosszabb, embermentes ősz”, de különösen a „Dió koppan a háztetőn, alágurul az ereszcsatornába” kettős verssorában. S az utolsó, a vége felé egyre erősebben patetizálódó hangvételű Petri-kötet - vélhetőleg a halálközeli „számadás”-helyzet okán is - felerősödő Kosztolányi-reminiszcenciái is egy jóval mélyebb, rejtett, de erős kapcsolatra utalnak, mint amilyet a tanulmány elején idézett ironikus-parodisztikus vagy éppen groteszk „kifordítások” mutatnak első olvasásra. Legjobban az Amíg lehet utolsó előtti Búcsúzás című verse példázza ezt az őszi reggeli nyílt parafrázisaként, immár az Örökhétfő Kertjének groteszk-szatirikus vagy a másik két Kosztolányit megidéző szöveg gúnyos-komikus modalitása nélkül. Ellenkezőleg, az egy-két köznapi fordulat („belátom”, „mint ínyenc a húsos cubákokat”, valamint az első sornak a páros rím. Mintha kalitkája volna a fa, így lépdel, ül fakón bennem is dalom s véle rezge árnya, a némaság. József Attila Összes Versei II. 1927-1937 (kritikai kiadás), közzéteszi Stoll Béla, Balassi, Budapest, 2005, 268. A befejezést érdemes összevetni a [II] számú változat 3. versszakának szövegével is: Akárhogy rejtem is jár-kel bennem is, ágról-ágra lépked egy némaság. József Attila Összes Versei II. i. m. 269. Egy hallgatag madár köztük föl-le jár. 581 Vö. Horváth Kornélia: Nyelv és szubjektum a lírában (József Attila: Talán eltűnők hirtelen...) = Fő, Tűhegyen, Versértelmezések a késő modernség magyar lírája köréből, Krónika Nova, Budapest, 1999, 17-46.