Horváth Kornélia: Petri György költészete verselméleti és líratörténeti megközelítésben - Kultúra - irodalom (Budapest, 2017)
Exkurzus III.
244 14. A VERSBESZÉD EGZISZTENCIÁLONTOLÓGIAI ELKÖTELEZŐDÉSÉRŐL tusok, amelyek József Attilánál ha nem is gyakoriak, de jellegzetesek - s itt most nem elsősorban az avantgárd hatása alatt született verseire gondolok, hanem például a Születésnapomra „polgárpukkasztó” játékos versformájára (amely a 2000-es évektől kezdve nem véletlenül a kortárs magyar költészet folyamatos, átírásokban és versformai parafrázisokban bizonyította kreatív és „költészetbeindító”, azaz poézist létrehozó erejét), vagy éppen a paronomázia alakzatának költészetgeneráló működésére, amelynek kérdéskörében nem olyan régen. 2014-ben Osztroluczky Sarolta jelentetett meg egy új József Attila-monográfiát.594 Az említett egzisztenciálfilozófiai elköteleződés a beszédmódbeli és versformai változások ellenére nagyon is mélyen áthatja Petri egész líráját, s éppen ez rokonítja leginkább a másik két szerzővel. S ez az olykor parodisztikusan ható posztmodern jellegű megoldások és az ironikus beszédmód ellenére is felfedi a vers lényegi szemantikai témáját: a hiányt, a félbehagyást, a megfosztottságot. Jó példa erre az Örökhétfő Büszkélkedés című darabja: Nézz szét ezeken a. Ezt mind én hagytam abba. Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni. Hozzátehető: ez a szöveg, ugyan egészen másként, de szintén a dadogás, a megszakítás és a csönd felé tendál, mint Pilinszky költői nyelve. Továbbá a Kepes Sára-versek tragikuma is a József Attila- és a Pilinszky-művek lemondó, tragikus hangoltságához hasonlítható (mint például az Örökhétfő Kepes Sára című versében "Az a halott nő, / az a tizennégy éve halott / ifjú nő / átjárkál a szobánkon éjszaka /szórakozottan ki-becsászkál / ezt azt felemelő elemei / reggel nem találom...”], ami összevethető Pilinszky Napokra elfeledtelek... vagy Miféle földalatti harc című verseivel az első kötetéből). A teljesen világos, kettős József Attila-utalással indít a Születésnap előtt című vers („Én vonj és tanítanék”), egyszerre parafrazálva a Születésnapomra és az Őspatkány terjeszt kórt című szövegeket, míg a kötet vége felé olvasható. Cím nélkül a pokol, az elhagyás és a felelősség-felelősségnélküliség (lásd ismét a Senkiföldjén-t) témájában Pilinszkyt szólaltatja meg újra. („Egy jó csipetnyi fűszeres pokol / marad az ember után mindenhol. / Mindenünnen elillanunk. S felhőtlen / mosolyunkat otthagyjuk felelőtlen / mint a vas zokniban a lábszagot.”) Az 1985-ös Azt hiszik kötet érdekes módon inkább csak József Attilát idézi meg néhány alkalommal, például az Elégia vagy az In memóriám Hajnóczy Péter című alkotásokban (ez utóbbi a Magányt és a Ki-be ugrál-t parafrazálja a 3. rész zárlatában), az 1986 és ’89 között született műveket összegyűjtő Valahol megvanban pedig még a József Attila-inál is erősebb a Kosztolányi-hatás, noha a Februári hajnal világos módon játszik rá a Hexaméterekre. Az 1989-es Mi jön még? nagyon kevéssé, legfeljebb 5,4 Osztroluczky Sarolta, „Veszem a szót..." A keletkező szó poétikája József Attila költészetében, Ráció, Budapest, 2014.