Horváth Kornélia: Petri György költészete verselméleti és líratörténeti megközelítésben - Kultúra - irodalom (Budapest, 2017)
Tartalom
3. AZ AMÍG LEHET KÖTET / Anna? / Alhatna”), illetve annak sajátos továbbítására, vagyis Puskin Kővendégére (lásd például: „már csak kővendéghaj jöhet szóba”, „Fut eszembe, én minden este / a Kővendéggel vacsorázom.”), vagy épp a Búcsúzás című vers evidens Kosztolányi-parafrázisára: „S mint bársonyon smaragdok, jáspisok, / drága hónapok ékköve ragyog / még káprázó, boldog szemem előtt, / ajándék minden reggel, délelőtt Ez a felerősödő, sokszor direktnek ható intertextuális utalásháló azonban aligha minősíthető eklektikusnak vagy „gesztusértékűnek”. Az eddigiek során amellett érveltem, hogy a szövegközi kapcsolatrendszer Petri utolsó kötetében nagyon is megszervezett és szemantikus.59 . mivel a kötet központi témája éppen a halál, illetve ebből következően a reflektálásra felszólító szűkös, ám határozatlan idő (lásd a köteteimet: Amíg lehet), a transzparens intertextualitás hasonlóképpen működik Petri kötetében, mint Babits híres Ősz és tavasz között című versében. Németh G. Béla ezt a Babits-költeményt, amelynek minden második versszaka az „Ó, jaj, meg kell halni, meg kell halni!” refrénsorral zárul, goethei alapon a „hasonlóság, hasonlat, utalás, példázat” jegyében értelmezte.60 Petri kötetében az allúziók és intertextusok sokasága hasonló módon a halál gondolatának és aktusának megérténdé és megértté tételeként funkcionál (persze minden kesergő pátosz nélkül), amennyiben demonstrálja a halál és a véges idő költészetté alakítását. Másfelől az utolsó kötet szövegközi szerveződésében még legalább két érdekes vonást fedezhetünk fel a korábbi Petri-korpuszhoz képest. Az egyik a Nyugat költői szövegeinek felerősödő jelenléte (míg a későbbiek közül Pilinszkyé visszafogott, József Attiláé annál markánsabb módon mindig is jellemezte Petri egyes verseit), amit az Ady-, Babits-, de legfőképpen a Kosztolányi-utalásokban érhetünk tetten. Elegendő itt a Kis elégia kezdésére („Kedves Mihály és Dezső”) vagy A végén jellegzetesen adys fordulatára („és nincsen elődöm, utódom”) hivatkozni. Kosztolányi intertextuális jelenléte azonban azért is meglepő e kötetben, mert a korábbiakban Petri csak ritkán, akkor is mindig elhatárolódó iróniával idézte meg e nyugatos „elődjét”, míg az Amíg lehetnek már a második darabjában egyértelmű utalást tesz Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai című kötetére s annak a „Mint aki a sínek közé esett” kezdetű művére: „Mint egy kétségbeesett villamos / amely alatt széttart a sínpár” (The rest is silence). S ugyancsak hangsúlyos idézetként működik a Hajnali részegséget explicit módon megidéző, a Petri által kurzivált „Ismeretlen Úr” fordulat („Tudom holott: / az Ismeretlen Úr / egy szóval sem marasztal”) az utolsó előtti, Best before end című versben, illetve a szintén a Hajnali részegség beszélőjének (mint ismert, életrajzilag nem releváns) „Ötven / faj, ötven éve - szívem visszadöbben / halottjaim is itt-ott, 59 Vitatkoznék Márton László azon állításával, amely szerint „Petri a régebbi kötetekben poétikai jellegű párbeszédet kezdett régebbi és kortárs költőkkel; utolsó kötetében a fel- és megidézéseket inkább gesztusértékűnek érzem, utalásnak egy-egy, számunkra nem követhető, majdani poétikai párbeszédre”. Márton László, i. m., 271. 60 Vő. Németh G. Béla, Hasonlóság, hasonlat, példázat = nő, 11+7 vers, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 189-210.