Kalmár György: A válság mozija. A 21. századi európai rendezői film (Budapest, 2023)
4. ADDIKCIÓ ÉS ESZKÉPIZMUS
4. ADDIKCIÓ ÉS ESZKÉPIZMUS 182 áldozati kultúra kelepcéit: ezek a férfiak nem csupán a kegyetlen világ áldozataiként jelennek meg, a filmes reprezentációjuk célja nem a szánalom felébresztése. A film sosem válik érzelmileg manipulatívvá, sosem használja ki a jószívű, humanista néző empátiáját a mozgássérült főszereplők irányában, és nem próbál meg bűntudatot ébreszteni a szereplőknél jobb sorban élő, privilegizált nézőkben. A film jó érzést keltő pillanatai (sok jó szándékú rendezői filmmel ellentétben) nem a nézd nárcisztikus ön-vállon-veregetéséből fakadnak, nem a saját jóságunk fölötti meghatódásból, amiért olyan felvilágosult és jó emberek vagyunk, akiket megérint a kiszolgáltatott áldozatok nyomorának látványa. A film azért tölt el minket jó érzésekkel, mert szemtanúi lehetünk, ahogyan ezek a megtört férfiak visszaszerzik egészséges, felnőtt cselekvőképességüket, és felelősséget tudnak vállalni saját és mások életéért. Ezáltal a Tiszta szívvel sikeresen köti össze az elnyomottak iránt érzett empátiát és humánus hozzáállást, valamint a nehéz körülmények közötti tradicionális maszkulin kitartás és cselekvőképesség igenlését. A film címének József Attila-utalása egy olyan ember fájdalmát, szenvedését, rombolási vágyát és abszolút tisztaságát fejezi ki, aki (akárcsak Zoli) teljesen az emberi világ peremére szorult. A film, akárcsak a vers, képes elragadni a nézőt egy a megszokottól és „normálistól” eltérő érzelmi világba, oda, ahol a fizikai és érzelmi fájdalom, megalázottság és az értéktelenség érzése mindennapi tapasztalat. A Tiszta szívvel - Máté Gábor metaforájával élve - az éhes szellemek birodalmába vezeti be nézőjét, azok közé a lények közé, akik soha nem tapasztalnak igazi elégedettséget vagy otthonosságot, soha nem kapnak annyi örömöt és szeretetet, hogy értékesnek érezzék magukat, mert lelküket kiégett puszta országgá tette a mindennapos szenvedés és megaláztatás. A verssel ellentétben azonban a film azt is megmutatja, hogy a kreatív, gyógyító fantázia és művészet segítségével az egyén képes lehet visszatalálni az emberek birodalmába. A Billy Elliott^l ellentétben Zoli művészetbe menekülése nem távolítja el őt a körülvevő emberi társadalomtól. Épp ellenkezőleg, Zoli fantáziavilága a megértés és az empátia segítségével hidat képez közte és az emberi világ (legfőképpen édesapja) között. Ezért, habár a film Zoli addiktív fantáziavilágba való meneküléséről szól, azt is érzékletesen mutatja be, hogy miként tanulhatunk a „való” életben is hasznosítható képességeket a menekülési céllal létrehozott „másik” világban. A művészfilm egyik legkedveltebb témájához kapcsolódva a Tiszta szívvel azt is megmutatja, hogy miként lehet képes a fantázia, a művészet és a kreativitás megvédeni valakit a valóban önkárosító magatartástól.