Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: Magyarságszimbólumok - Örökség (Budapest, 2002)
IV. Eredmények, a válaszok rétegzettsége
* 15 3 * A nemek közötti összehasonlítás egy érdekességet mutat: a nők Adyt és Petőfit nevezik meg a férfiaknál nagyobb arányban (ebben a nők költészet, líra iránti nagyobb affinitása mutatkozhat meg), a férfiaknál viszont Móricz (tehát próza és a „kemény valóság”) szerepel átlag felett. Pap Gábor a folklórban mutatja ki az epika-líra nemi polarizációját, a hőséneket férfi, a balladát női, a népdalt inkább női, a népmesét inkább férfiműfajként értelmezve, amin nemcsak az egyes műfajok „fogyasztóinak” nemi polarizációja értendő, hanem az is, hogy az egyes műfajok tematikája, megközelítésmódja stb. hogyan függ össze a két nem különböző életvilágával (Pap, 1994)- Az irodalmi „fogyasztói ízlés” vizsgálatunkban tapasztalt megoszlása a műfajok két nem között ilyetén módon megosztott funkcióinak sok évszázados különbségén is alapulhat. Életkor szerint a két jellegzetes ízlésvilágú csoport megint a két szélső korosztály: a 18 és 29 év közöttieknél pozitív Ady, József Attila, Kölcsey, Petőfi (a friss iskolai tanulmányok kulcsalakjai s egyben nemzeti szimbólumok, mint a Himnusz szerzője, vagy Petőfi, aki persze mindig a fiatalság költője is). Úgy tűnik, a népi-urbánus megoszlásnak a választásokban nincs jelentősége: negatív megítélést ennél a korosztálynál csak Jókai és Mikszáth kap — a múlt századi ráérős elbeszélésmód e generáció felgyorsult tempója folytán idegenné vált. A másik jellegzetes csoport a 60 év felettieké: náluk sok negatív eltérés van az átlagtól (Ady, Petőfi, József Attila, Kölcsey, Radnóti ) feltehetjük, hogy ebben a nemzedékben az újabb szerzőkről kevesebb az ismeret is, hiszen József Attiláról, Radnótiról ők még nem tanultak az iskolában, és Adyról is sokkal kevesebbet, de nem csak erről van szó: a költészet egésze is kevesebb szerepet játszik ennél a korosztálynál). A két paradigmát a 45 éves határnál főleg József Attila és Ady választása különíti el (a 45 év alattiak átlag fölött, a 45 év fölöttiek átlag alatt választják ezt a két költőt). Hasonló az iskolai végzettség szerinti megoszlás. Az általános alatti végzettségűeknél csupa negatív eltérés van: Ady, Jókai, József Attila, Kölcsey, Radnóti, Petőfi — az irodalom ebben az iskolázottsági csoportban gyakorlatilag nem működik szimbolikus orientációs szerepkörben, nincs szimbolikus ereje. (Ez is mutatja, hogy milyen kiegyenlítő jelentősége volt a 8 általánosnak!) A 8 általánost végzetteknél nagy ugrás regisztrálható, itt már negatívan az átlagtól csak Ady (és talán Radnóti) tér el. A másik véglet a diplomásoké, akiknél viszont átlag felett kap említést Ady, József Attila, Móricz, Radnóti, Jókai; átlag alatt kissé meglepő módon Petőfi (akinek a nemzeti szimbolikával való kapcsolatát talán mint túlságosan evidens, „iskolás” ismeretet utasítják el'7'). Ady tehát továbbra is erős ízlésválasztó, az ő megítélésében — és ismeretében — egyébként a szakmunkásképzősöknél következik be fordulat (már ők is az átlagnál gyakrabban említik.) Foglalkozás szerint is hasonló a helyzet: a segédmunkásoknál és betanított munkásoknál csak negatív eltérések vannak az átlagtól (Ady, Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Móricz és Radnóti említésében). Itt is a szakmunkásoktól kezdődően van fordulat (megszűnik a negatív eltérés, és átlag fölöttivé válik Petőfi és Ady). Náluk tehát már belép a magyar irodalomnak a kör- 1/1 Talán azzal is összefüggésben, hogy Petőfi stílusát is túlságosan egyszerűnek, s ennélfogva „korszerűtlennek” ítélik. IV. Eredmények. A válaszok rétegzettsége