Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: Magyarságszimbólumok - Örökség (Budapest, 2002)
VII. Újabb eredmények
* 271 * képest az említések csaknem 13%-ával ez is eléggé erősnek tűnik. Az agrár-Magyarország képnek megfelel az értelmiségi foglalkozások között az agrárszakemberek jelentős említése, és mindenképpen említésre méltó annak a (századfordulón és a két világháború közötti időben megalapozott) képnek a továbbélése, amelyben a „néptanító’’ mint a nemzet napszámosa — legalábbis agértelmiségi önreflexió szerint — a nemzet szimbolikus figurájává emelkedik. 6. A magyar irodalom legtipikusabbnak érzett képviselőire az alapkérdőíven is vonatkozott kérdés, de az ottani nyitott kérdéssel szemben az akkori eredmények alapján most megadták a legvalószínűbben említésre kerülő írók-költők listáját. Ezek között most is, mint két évvel ezelőtt Petőfi vezet, említési aránya még nőtt is. Annál meglepőbb, hogy szinte senki sem elsőként jelöli meg. A sorrend egyébként: 1. Petőfi (65,5%); 2. Arany (51,2%); 3- Jókai (29,9%); 4- Ady (27,2%); 5. József Attila (25,7%); 6. Kölcsey (24,3%); 7- Vörösmarty (19,1%); 8. Móricz (18%); 9- Mikszáth (12,2%) 1997-hez képest a sorrendben is átrendeződés történt: Arany, Vörösmarty és Kölcsey említése igen jelentős mértékben erősödött, Jókai, Ady és József Attila kárára. Úgy tűnik, a 19. századi hazafias költészet „nemzeti jellegét” ma egyértelműbben látja (vagy vállalja), és korszerűbbnek érzi az értelmiség, mint akár csak néhány évvel korábban is. A jelenségnek több oka is lehet, mindenesetre tény, hogy míg a huszadik század két nagy „baloldali” és a modernitáshoz kapcsolódó költője veszített népszerűségéből, a tizenkilencedik századi líra megőrzi jelentőségét, sőt helyiértéke nő is. (Ebbe a tendenciába illik Gárdonyi kissé növekvő számú említése is.) 7. Amely előadóművészek tekinthetők a magyarság legjellegzetesebb képviselőinek kérdés új kérdés volt, s ráadásul nyílt kérdés. A válaszolók a magyar színháztörténet és a jelen színjátszás, illetve énekes előadóművészet összesen 143 alakját említették. Az 5-nél több szavazatot kapott művészek: 1.Sinkovits Imre (92); 2. Bessenyei Ferenc (79); 3- Törőcsik Mari (24); 4- Latinovits Zoltán (23); 5- Tolnay Klári (19); 6—7- Páger Antal és Eperjes Károly (II-I); 8. Cserhalmi György (II); 9—11. Latabár Kálmán, illetve: „Latabár fivérek”; Szabó Gyula, Szörényi Levente, illetve az Illés együttes (9-9); 12—14. Gregor József, Sebestyén Márta és Huszti Péter (8-8); 15—18. Kabos Gyula, Simándy József, Gábor Miklós, Koltai Róbert (7-7); 19—24. Honthy Hanna, Ruttkai Éva, Básti Lajos, Bodrogi Gyula, Darvas Iván, Zenthe Ferenc (6-6); 25—27- Mensáros László, Agárdy Gábor, Koncz Gábor (5-5) Nyilvánvaló, hogy az élő, „szem előtt lévő” művészek egy ilyen választásnál előnyben vannak a már elhunytakkal szemben, s az idősebbek a fiatalabbakkal szemben (hiszen őket több élő generáció is ismeri). A listát magasan vezető két színész esetében azon VII. Újabb eredmények