Koltai Tamás: A láthatatlan színház (Budapest, 2001)
Nemzeti közérzetjavítás
a Zsámbéki Nyári Színház vezetésében változásra van szükség, ő ezt a változást maga is elő tudná idézni, van neki jelöltje, akinek a posztot szánja, de mit csináljon, ha az a fránya törvény pályázatot ír elő?! Gondol egyet, és a szakmai zsűribe, hogy Shakespeare-t idézzem, három derék, becsületes férfiút választ, olyat, aki neki fütyül. A másik kettő lehet akárki jöttment, szakmai szervezetek delegáltja, mondhatnak akármit, az neki „fiatal” (hogy Molnár Ferencet idézzem). Amikor megkérdezik tőle, hogy miért nem hívta meg a zsűribe a Szabadtéri Színházak Szövetségének delegáltját, akkor nem azt válaszolja, hogy miért hívtam volna meg a Szabadtéri Színházak delegáltját, hiszen egy szabadtéri színházról van szó, mit keresne a Szabadtéri Színházak Szövetségének képviselője egy szabadtéri színház igazgatói pályázatának kuratóriumában, hanem azt válaszolja, hogy azért, mert nem lenne tisztességes. És miért nem lenne tisztességes? Azért, mert Mátyás Irén, a Zsámbéki Nyári Színház jelenlegi igazgatója, aki újra megpályázta a posztját, a Szabadtéri Színházak Szövetségének alelnöke. Amiből kiderül, hogy a polgármester is derék, becsületes férfiú. Igaz, hogy az általa meghívott zsűritagok egyike, Payer András egyúttal tagja a képviselő-testületnek is, tehát önmagának ad tanácsot arra vonatkozóan, hogy melyik jelöltre szavazzon (reméljük, meg is fogadja), de hát ebben nyilván nincs semmi kivetnivaló, a mi emberünk természetesen elfogulatlan, mindenki tudja a környéken, hogy neki aztán semmi köze nem lesz az új vezetéshez, ha az ő jelöltje jön be. Ennyit a tisztességről. Mármost nézzük a dolog szakmai részét, vállalva a derék, becsületes férfiak megvetését, akik majd fintorognak, hogy megint az a szakmázás, nem unják meg, mindig ezzel jönnek, ha kifogytak az érvekből. Nos, nem tehetek róla, nálam valamit számít, hogy Zsámbék hosszú évek óta a legjobb színház a nagy magyar nyári sivatagban. Mondhatnám egyszerűen: színház. Szemben a kolbászsütő szélesvásznú hacacárékkal és az előszezoni haknikkal. Zsámbékra büszkék lehetnek a zsámbékiak, és tudom, hogy azok is, szeretik a színházukat. Akár a kaposváriak, akik tudják, hogy ők ringatták a legújabb kori magyar színház bölcsőjét. A zsámbékiaktól, persze, el lehet venni a színházukat, ha hagyják, mindamellett úgy gondolom, elég intelligensek ahhoz, hogy a jót válasszák. De ne legyünk egyoldalúak. Meg lehet kérdezni: miért ne csinálhatna más másféle színházat Zsámbékon? Körvonalazódik is, milyet. Melocco