Koltai Tamás: A láthatatlan színház (Budapest, 2001)
Fesztivál hava
AFFELE NYESEDEK A budapesti Országos Színházi Találkozón két megkerülhetetlen előadás volt. Az egyik az Istenítélet, a másik a Szentivánéji álom. A Mohácsi-jelenség tüzetes elemzésre vár. Nem azért, mert a kaposvári rendező két egymást követő évben elnyerte a fesztivál fődíját (ami nem semmi), hanem mert most már letagadhatatlan, hogy kiérlelt minőségi teljesítményről van szó. Azoknak, akik a Bánk bán-parafrázis óta követték Mohácsi János pályafutását, ez nem meglepetés. Az elején még mondhattuk, hogy ellenszínházat csinál, polgári pukkaszt, hályogkovácsként operál, de már akkor sem volt igazunk. Nem tudom eldönteni, hogy hanyag rendezői modora fölvett póz-e, de ha csakugyan ösztönből dolgozik (amit nem hiszek), akkor zseninek kell tartanom. Különben profinak. Ez a valószínűbb. Ma kevesen tudják úgy a szakmát, mint ő. Egy főiskolai tekintély magára vállalta, hogy annak idején ő nem vette föl, és úgy látja, hogy jól tette, mert lenyeste volna a szárnyait. Ha így van, baj. A főiskolának nem lenyesnie kell a szárnyakat, hanem szárnyakat kell adnia. Azt kell megtanítania, hogy Shakespeare-t hogyan lehet darabokra szedni, és hányféleképpen lehet összerakni. Csak ismerje anyaga, a színház természetét. A salemi boszorkányok című Miller-dolgozatból Tstemfefer címmel shakespeare-i mélységű történetfilozófia, költészet és dráma született. Az expresszión kezelt tömeg minden egyes tagjának belső motivációja van. Érdemes lenne az előadásban szereplő négy elöljáró - négy hatalmi ember - pszichológiai térképét fölrajzolni, percről percre. Tökéletes társadalom-lélektani tanulmány birtokába jutnánk. Mohácsi perfekt anyagkezelése kifinomult elemzéssel párosul. Modoros? Az. Ismétli magát? Persze. Vannak monomániás alkotók, akik egy életen át ugyanazt csinálják. Érdemes nyesegetni Mohácsit? Ha engem kérdezne, azt mondanám, kurtítsa meg a negyedik felvonás elejét. Szerencsére nem kérdez. Tele vagyunk nyesegetett emberrel. Meg olyannal, akinek ki se nőtt a szárnya. Szerintem Mohácsi csak verdessen a magáéval. Mivel tud repülni, nem kerülheti el, hogy többen boszorkánynak tartsák, és meg akarják égetni. Csányi Jánosnak is dudorodik kétoldalt a lapockája, javaslom, ne jelentkezzék a főiskolára, ő különben is túl hóbortos ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Összetrombitálni egy Szentivánéji álomra való Udvaros