Komoróczy Géza (szerk.): Szilágyi János György - Örvények fölé épülő harmónia I. Interjúk, dokumentumok, levelek (Budapest, 2018)
Szilágyi János György interjúi - I. Egzisztenciális tudomány
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY INTERJÚI SzIGy: Igen, és Waldapfel ezt mint a történelmi materializmus első megfogalmazását ünnepelte, Kerényi pedig azt mondta erre, hogy ez egy hülyeség. Egyszerűsítemi egy kicsit az érveléseket. Kerényi határozottan visszautasította Lucretius marxizálását. De Waldapfel akkor még Kerényi-barát volt. Tehát 47-ben Kerényi csak egy pár napig maradt itt, és utána elment. Még nem adta fel ugyan teljesen, de látta, hogy nem sok remény van a tanárságra. Pár nap múlva elment valami meghívásra, úgyhogy csak alig beszéltünk. 48-ban azután a Római Akadémián találkoztunk. Ő is ott volt a Római Akadémián, akkor viszont részletesebben és sokat beszéltünk esténként. A Campo dei Fiorin volt egy kis vendéglő, kocsma, ahol ő törzsvendég volt. Fülöp Lajos is megemlékezik erről mint valami különleges helyről, ahol a pincér természetesen olasz módra nemsokára személyes ismerősként üdvözölt valamennyiünket.313 Akkor történt Tito kiközösítése,314 nagy szenzáció, megjelent az újságokban, hogy Titót kiközösítették, mert árulója a kommunizmus ügyének, stb. stb. Én akkor Kerényitől megkérdeztem, hogy mit szólsz ehhez a Tito-ügyhöz? Mire Kerényi azt mondta, hogy nekem ez az ember már régóta nem tetszik. No, Tito kiközösítése után hazajöttem Rómából. 48 nyarán, igen.315 Én megértettem a barátaim lelkesedését. Mindig ezt mondtam már úgy magamban, és később már nyilvánosan is, hogy én nem tudom, ha 45-ben itt lettem volna, nem léptem volna-e be a pártba. Megértettem azt, hogy azok után, amik itt történtek, egy ilyen programhoz, amelyik az emberiség végső boldogságát ígéri, csak éppen egy pár apró nehézséget kell megoldanunk, hogy egy ilyen programhoz lelkesen csatlakoztak azok, akik azt átélték, amit átéltek. Úgyhogy én egyáltalán nem voltam a barátaimmal szemben türelmetlen, de óvatos igen. Egy bizonyos pontig. Folytak ezek a vasárnapi összejövetelek, és 1950-ben vagy 49 végén Devecseri,316 aki mindig fölolvasta újabb műveit, egy határőr-eposszal lepett meg minket.317 L. Gy.: Az Önkéntes határőr. SzJGy: Az Önkéntes határőr című határőr-eposszal, amelyiknek a témája az volt röviden - ma már nemigen olvassák -, hogy a jugoszlávok egy kémet akarnak átdobni, de egy kislány, aki ott valamelyik határ mentén lakó család tagja, leleplezi a kémet. És 313 Kerényi 1948. április 8-án írta Tolnay Károlynak: „Utólag azt sajnálom csak, hogy bár naponta együtt voltunk s együtt ültünk a Piazza Farnese abruzzói kocsmájában, ahol Fülöp pokoli élvezetet talált a dudára táncolt vad saberellóban, a kocsmáros és a vendégek improvizált stanza-recitálásában, sőt a férfiak véres és a nők hajtépő viselkedésében is mondom, sajnálom, hogy ennek ellenére túl keveset beszélgettünk." Lackó Miklós, „Sziget. Kerényi Károly levelezéséből”, 2000,4, no. 12 (1992), p. 52. 314 1948. június. 315 Szigy 1948. szeptember 22-én érkezett meg Budapestre. 316 Devecseri 1949-től vezető szerepet játszott a kulturális politikában: az írószövetség főtitkára, a Néphadsereg Tiszti Akadémiáján őrnagyi, mjad alezredesi rangban tanár volt. 317 Önkéntes határőr. Elbeszélő költemény (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951). A költeményért Devecseri 1952-ben megkapta a József Attila-díj I. fokozatát. 1952-ben az irodalom helyzetéről folytatott vitában bejelentette, hogy a költeményt át akarja dolgozni (Vita irodalmunk helyzetéről, 1952, p. 88); erre nem került sor, és a hosszú szöveget későbbi gyűjteményes köteteibe sem vette fel. Lásd még Somlyó György, „»Zeusz hasznos fia... « Devecseri Gáborról a De Amoré megjelenése mentén”, Holmi, 8, no. 5 (1996), p. 677 sb.