Komoróczy Géza (szerk.): Szilágyi János György - Örvények fölé épülő harmónia I. Interjúk, dokumentumok, levelek (Budapest, 2018)
Tanúságtétel - V. Nagy Árpád Miklós: Sókratés Pannoniában: Szilágyi János György
48„Arachné” (1977), in: Paradigmák (1982), pp. 127-233, kül. 231. TANÚSÁGTÉTEL 500 Végül a portré egy utolsó vonását kell itt megemlíteni. Egy apokrif voltában is meggondolásra érdemes vélemény szerint egy tudósnak három ellenfelet kell legyőznie: először a munkájával kapcsolatos félelmeit, aztán a megszerzett tudásából fakadó magabiztosságát, végül az öregséget. Szilágyi az első kettőt hamar elintézte. Akik a közelében voltak az utolsó években, lenyűgözve látták, hogyan néz szembe Gérasszal. Az utolsó hetekig képes volt arra, hogy saját, ókorkutató életét élte. Rá is érvényes lett, amit gyönyörű Arachné-tanulmányában a művész egyik archetípusáról fogalmazott meg: tekintetét a reáliákon túli világra szegezi, és „ennek nevében száll szembe a körülötte levővel”. Rá is érvényes lett, amit József Attilától idézett. Megalkotom szerelmemet... Égitesten a lábam: elindulok az istenek ellen - a szívem nem remeg - könnyű, fehér ruhában.48 A paradigma az utolsó pillanatig példaadó maradt. Akiknek szerencséjük volt ismerni őt, vagy művei révén találkoznak majd vele, kincsre bukkanhatnak a segítségével. Hogy rátalálnak-e, és mire tudják fordítani, „az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent”. Ókor, 15, no. 1 (2016), pp. 94-100.