Komoróczy Géza (szerk.): Szilágyi János György - Örvények fölé épülő harmónia I. Interjúk, dokumentumok, levelek (Budapest, 2018)

Szilágyi János György interjúi - I. Egzisztenciális tudomány

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY INTERJÚI L. Gy.: 40-ben? SzJGy: 41-ben.130 A főtárgy egy óra, és a két melléktárgy egy-egy félóra. Tehát görög és archaeológia volt a két melléktárgy. Huszti kérdezett. Husztinál az volt a módszer, hogy ki kellett választani négy latin auctort, és ezeknek az összes műveit és a rájuk vo­natkozó szakirodalmat el kellett olvasni. A feltétel csak az volt, hogy vagy Horatius, vagy Vergilius legyen köztük. No, én mind a kettőt közéjük vettem, és ezenkívül Plau­­tust és Apuleiust. És el is olvastam nagyjából a szakirodalmat. Bár jóságos szemináriu­mi seniorunk azt mondta nekem, hogy ne fáradjon, kolléga úr, Huszti úgyis Gercke Die Entstehung des Aeneisét fogja kérdezni. Ez bevált, tényleg ezt kérdezte. Ez egy 1912-ben megjelent munka volt, de hát Huszti ezt ismerte. S ezt a senior tudta. Ez ugyanaz a senior volt, Polednik,131 akinek én miattam kellett mindennap zárásig bennmaradni az egyetem szemináriumi könyvtárában. És egyszer, amikor már elvesztette este nyolckor a türelmét, azt mondta, hogy kolléga úr, figyelmeztetem, hogy azok a szervek, amiket az ember tartósan nem használ, azok elsorvadnak. De aztán jóban lettünk Polednikkel, ő fiatalon meghalt. Hát nagyjából, azt hiszem, itt abbahagyhatjuk mára. " SziGy: Kerényi egyszer azt mondta nekem Szerb Antalról, hogy ő még ahhoz a ge­nerációhoz tartozott, amelyiknek volt ideje olvasni. Kerényi még ilyennek látta a mi generációnkat is. L. Gy.: Szóval, már ti is a hanyatlást képviseltétek? SziGy: Azt nem mondom, hogy hanyatlást, csak hogy a mi generációnkat a szak­foglalkozás már annyira igénybe vette - egyre több volt az anyag, egyre nagyobb a szak­­irodalom -, hogy a szépirodalom olvasására egyre kevesebb időnk maradt. Persze, ez a választás kérdése is, hiszen mindenkinek 24 órából áll a napja. Ő dönti el, hogy mire fordítja. L. Gy.: Ez már egy zaklatottabb kor is volt. SziGy: Zaklato­ttabb, hát igen. Egy billegő íróasztal mellett, igen. L. Gy.: Már Szerb Antal nemzedékéből épp Kosztolányi, ebben a József Attiláról szó­ló novellában, amikor a ... SziGy, Ja, igen, a Barkochka... 130 Doktori szigorlata 1941. december 20-án volt, mindhárom tárgyból (latin, görög, s Alföldinél: „ar­­chaeologia Terrae Hungaricae”) summa cum laude. 131 Polednik Gyula (később: Péter Gyula) klasszika-filológus, a háború éveiben a Latin Filológiai In­tézetben (Huszti József tanszéke) „díjtalan gyakornok / tanársegéd” és a Trefort utcai gyakorlógimná­ziumban latin nyelvtanár (1938-1943). Disszertációja: „A méhek szaporodásának antik kutatói és a bougonia", Egyetemes Philologiai Közlöny, 60 (1936), pp. 245-267 (és klny.). A dolgozatot, a szerző főművét, a baráti körben gúnyos példázatként emlegették, de a méhészek körében sikere máig tart.

Next