Kováts András - Soltész Béla: Mit tudunk a kivándorlásról? Műhelybeszélgetések (Budapest, 2018)
"Nem tudjuk elképzelni ennek a társadalomnak a migrációtörténetét, mint pozitív hagyományt"
„Nem tudjuk elképzelni ennek a társadalomnak a migrációtörténetét, mint pozitív hagyományt” Fejős Zoltán a kivándorlás társadalmi emlékezetéről Sok urunk nem volt test, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt, emlékezően és okádva, mint aki borba fojt be bűnt. Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt ezután se lát a család. Múltunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. (József Attila: Hazám, részlet) Kováts András: Kevés olyan irodalmi szöveg van, ami annyira jól foglal össze egy történelmi folyamatot, mint ez a vers. Egy igazi emlékezet-toposz lett a Hazám című versből, és a honfitársaink legnagyobb része nagyjából ennyit lát ebből a „nagy kivándorlásnak” nevezhető jelenségből. De mit mond erről a történetírás? Valóban volt egy olyan időszak, amikor Magyarországról „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk?”. Fejős Zoltán: Ha megengeditek, egy kicsit szarkasztikus leszek, mert felidézem azt, hogy kerek 25 évvel ezelőtt Edelényben a helyi könyvtár meghívására előadást tartottam a kivándorlásról, különösképpen a Borsod-Abaúj-Zemplén 35.