Kováts András - Soltész Béla: Mit tudunk a kivándorlásról? Műhelybeszélgetések (Budapest, 2018)
"Nem tudjuk elképzelni ennek a társadalomnak a migrációtörténetét, mint pozitív hagyományt"
megyét érintő kivándorlásról. Dugig volt a könyvtár, és nagyon kíváncsiak voltak az emberek arra, hogy milyen múltjuk van Amerika vonatkozásában. A legtöbben valahogy érintettek voltak családi vagy más tekintetben... És a beszélgetést vezető helytörténész fiatalember felolvasta József Attilának ugyanezen sorait, a megfelelő orgánummal, rezegtetett hanggal, és ennek az egésznek ténylegesen az egy az egyben való komolyan vételével tolmácsolta ezt a történeti folyamatot. Ez engem akkor eléggé meglepett. Viszont most ebben az időbeli összefüggésben nagyon örülök mind a kettőnek, mert borzasztó erősen kifejez valamit. József Attila Hazám című verse 1937-ben íródott, és valóban ez az egyik olyan textus, ha nem a fő textus, ami az emberek nagy részének a kivándorlásról valamit mond. Nagyon sok minden van ebben a passzusban, amit hallottunk, és bár nem akarok irodalomtörténeti vagyelméleti elemzést tartani, érdemes azért pár momentumra rámutatni. Először is van az, hogy ki, tehát valahová kimentek innen az emberek, és ennek van egy jelzője, hogy tántorogtak. Meg van nevezve a hely, hogy hova, Amerikába, és van egy bűvös szám, a másfél millió. És van benne némi utalás arra, hogy vajon miért mentek el, és milyen hangulatban vagy lelkiállapotban, tehát valóban egy nagyon összetett textus. Abba nem érdemes belemenni, hogy József Attilának milyen konkrét ismeretei voltak a magyar történelemről, illetve a kivándorlásról, és hogy ezt milyen esztétikai formában tudta egy versben megfogalmazni. Inkább oda lépjünk át, ahogy ez a szöveg valóban egy emlékezeti hellyé válik, mert ez az egyik tételem, amit én több összefüggésben szeretnék hangsúlyozni, hogy a kivándorlásról manapság már egyáltalán nincs igazán kommunikatív emlékezetünk. Kulturális emlékezetünk kellene, hogy legyen, de az sincs az én felfogásom szerint: nem látni a konkrétumait. Van néhány emlékezethely, sőt, hogyha nagyon le akarom szűkíteni, akkor szinte csak ez van, a József Attila-i idézet, hogy kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. A számok mágiája borzasztó erős minden történeti tudatban meg identitásképzésben. Tehát az, hogy hány emberről van szó, az mindig rendkívül fontos. És azt hiszem, hogy emiatt él ilyen erősen ez a verssor, mert hogyha tényszerűen történeti elemzés alá vetjük a másfél milliót, akkor azt kell mondani, hogy ennek nincs semmiféle realitása. A migráció jelensége - különösen a XIX. század végén, XX. század első harmadában - statisztikai szempontból nagyon nehezen mérhető. Nyilván később is, de azért finomodtak a technikák, illetve, és itt ez egy nagyon jellemző és lényeges dolog, az államnak a kontrollszerepe egyre nagyobb lett, körülbelül a 30-as, 40-es évektől kezdődően, és ennek megfelelően az állami regisztráció is egyre pontosabbá vált. Azonban a korábbi időszakokat tekintve, bár nagyon sokféle számunk van, azért ezek a statisztikai kimutatások nem azon a technikai színvonalon állnak, mint.