Kruppa Tamás: A kereszt, a sas és a sárkányfog - Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae 1. / Collectanea Vaticana Hungariae 2. (Budapest, 2014)
VII. Utóhang
UTÓHANG közepén a Földközi-tengeren először Velence és az Oszmán Birodalom között kirobbanó, majd a pápaság és a spanyol királyság csatlakozásával nemzetközi konfliktussá terebélyesedő háború volt. Ez volt tulajdonképpen az első olyan konfliktus, amelyben Európa keresztény hatalmai egy koalíció keretei között sikeresen szálltak szembe az oszmán terjeszkedéssel. És bár a keresztény hatalmak két ízben is (1565 Málta, 1571 Lepanto) jelentős győzelmet arattak, a magára maradt Velence kénytelen volt előnytelen feltételekkel, nagy veszteséget elkönyvelve békét kötni. A háború ugyanakkor eldöntötte, hogy az oszmán tengeri befolyás a Földközi-tenger medencéjének keleti felére korlátozódik. Ennek a sikernek nagy volt a lélektani hatása, Velencére negatív értelemben, hisz elvesztette Ciprust, de a Szentszék, és a harcban közvetlenül részt nem vevő, de az itáliai félszigeten helyet kereső és a földközi-tengeri kereskedelembe a kalózkodás révén is bekapcsolódni igyekvő toszkán nagyfejedelemség figyelme ráterelődött a térségre. A török elleni háború állt újkeletű érdeklődésük hátterében, amellyel a távoli és egzotikus erdélyi fejedelemséget és a Nyugat-Európában mindenütt üldözött antitrinitárius eszmékkel kacérkodó urát, János Zsigmondot kitüntették. Ennek a figyelemnek volt az ékes bizonysága Giovanandrea Gromo sok részletében máig sem ismert testőrszolgálata a gyulafehérvári udvarban. Compendiója ráirányítja a figyelmünket, hogy Róma és Firenze a protestáns ország protestáns fejedelmében is megfelelő partnert látott a törökellenes háborúhoz, amelyért cserébe - noha a távlati cél minden bizonnyal a rekatolizáció volt - még dinasztikus kapcsolat létesítése és ennek révén a Szapolyai dinasztia legitimálása sem tűnt olyan nagy és súlyos árnak. Ezt tette végül, legalábbis a rendelkezésünkre álló dokumentumok tanúsága szerint lehetetlenné János Zsigmond unitárius hitre térése, illetve a zimonyi találkozó a szultánnal, amelyhez hasonlóért apját, Szapolyai Jánost kiátkozták. Ennek már nem lett volna sok értelme. Gromo testőrkapitány javaslatai, megfigyelései azonban nem sokáig porosodtak a firenzei és római levéltárakban, néhány évvel később, a közép-kelet-európai hatalmi konstelláció megváltozásakor újra előkerültek. Ez alkalommal egy valóban elkötelezett uralkodó kezébe került a kezdeményezés. Ritka az olyan alkalom, mint amilyen az 1570-es évek.