Kruppa Tamás: A kereszt, a sas és a sárkányfog - Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae 1. / Collectanea Vaticana Hungariae 2. (Budapest, 2014)

VII. Utóhang

UTÓHANG közepén a Földközi-tengeren először Velence és az Oszmán Birodalom között kirobbanó, majd a pápaság és a spanyol királyság csatlakozásával nemzetközi konfliktussá terebélyesedő háború volt. Ez volt tulajdon­képpen az első olyan konfliktus, amelyben Európa keresztény hatalmai egy koalíció keretei között sikeresen szálltak szembe az oszmán terjesz­kedéssel. És bár a keresztény hatalmak két ízben is (1565 Málta, 1571 Lepanto) jelentős győzelmet arattak, a magára maradt Velence kényte­len volt előnytelen feltételekkel, nagy veszteséget elkönyvelve békét kötni. A háború ugyanakkor eldöntötte, hogy az oszmán tengeri befo­lyás a Földközi-tenger medencéjének keleti felére korlátozódik. Ennek a sikernek nagy volt a lélektani hatása, Velencére negatív értelemben, hisz elvesztette Ciprust, de a Szentszék, és a harcban közvetlenül részt nem vevő, de az itáliai félszigeten helyet kereső és a földközi-tengeri ke­reskedelembe a kalózkodás révén is bekapcsolódni igyekvő toszkán nagyfejedelemség figyelme ráterelődött a térségre. A török elleni hábo­rú állt újkeletű érdeklődésük hátterében, amellyel a távoli és egzotikus erdélyi fejedelemséget és a Nyugat-Európában mindenütt üldözött antitrinitárius eszmékkel kacérkodó urát, János Zsigmondot kitün­tették. Ennek a figyelemnek volt az ékes bizonysága Giovanandrea Gromo sok részletében máig sem ismert testőrszolgálata a gyulafehér­vári udvarban. Compendiója ráirányítja a figyelmünket, hogy Róma és Firenze a protestáns ország protestáns fejedelmében is megfelelő part­nert látott a törökellenes háborúhoz, amelyért cserébe - noha a távlati cél minden bizonnyal a rekatolizáció volt - még dinasztikus kapcsolat létesítése és ennek révén a Szapolyai dinasztia legitimálása sem tűnt olyan nagy és súlyos árnak. Ezt tette végül, legalábbis a rendelkezé­sünkre álló dokumentumok tanúsága szerint lehetetlenné János Zsig­­mond unitárius hitre térése, illetve a zimonyi találkozó a szultánnal, amelyhez hasonlóért apját, Szapolyai Jánost kiátkozták. Ennek már nem lett volna sok értelme. Gromo testőrkapitány javaslatai, megfigye­lései azonban nem sokáig porosodtak a firenzei és római levéltárakban, néhány évvel később, a közép-kelet-európai hatalmi konstelláció meg­változásakor újra előkerültek. Ez alkalommal egy valóban elkötelezett uralkodó kezébe került a kezdeményezés. Ritka az olyan alkalom, mint amilyen az 1570-es évek.

Next