Lázár Kovács Ákos: A látvány megértése. Tanulmányok, kisesszék a filmkultúra és a vizuális kommunikáció köréből - Conditio humana 3. (Budapest, 2017)

Korunk népművészete

Tárgy a f­ilmképben részt, illetve a tárgyiasságot mint a részek közötti viszonyokat. Itt ú­jra Richard Schaeffler-i viszonnyal van dolgunk: a viszonyok (hang, kép, idő, formák, tárgyak kapcsolatai stb.) kategóriái a szemlélés és az ész­lelés új mód­jaira képesítenek bennünket. A tárgyias lírában a tárgyak jelentősége még akkor is kiemelkedő, ha ezt a típusú valósághangolt­­ságot igen nehéz pontosan elválasztani a többi „objektívnek” tűnő művészi igénytől, annál is inkább, mert a tárgyias líra tárgyiassága akár lelki természetű igényekből is fakadhat - elfojtás, projekció vagy akár belső tájak szublimált kifejezéseiként is érthető.23 Gaál István etűd­jei felfoghatók ilyen schaeffleri értelemben vett viszonytérképeknek is, amelyek lírai tárgyiassága olyan összefüggéseket hoz létre, amelyek túlmutatnak a tárgyak világán, és új tárgyiasságot elevenítenek meg. A gaáli filmet ad mint veszteglő figyelem Simone Weil szerint a figyelem a lélek természetes imádsága. A Sod­rásban című filmben a Laci szobájában zajló magányos képi panasz - lamentáció.24 Másképp panasz, mint Gabi nagyanyjának említett siratója, annak mintegy profán változata, modern keretek közé helye­zett ellenpontja. A nagyanya panaszát klasszikus módon ragadja meg a kamera - nincsenek kihagyások, nincsenek ugrások, az ének szó­nyelvét mintegy alápontozza a képek tárgyiassággal teredt, viszonyokat teremtő képnyelvi szemlélete. A sirató íve folyamatosságot jelez, ké­pekkel és énekkel megjelenő kezdése, majd tetőpontja után az elfá­radás és a nyugalom felé vezet. Laci szobája saját tárgyiasságát kínálja külső tájként Laci állapotának hangsúlyozásához. Az ima itt nem sirató formájú, hanem figyelmes, természetes irányulás, a kamera által jel­zett szemlélődő figyelem imája - dinamikáját nem a siratóének szabja meg, hanem egy F­rescobaldi-darab ellenpontozza. A jelenet 1 perc 28 másodperce 31 filmképből áll, ami képenként 2,8 másodpercnyi időt engedélyez a nézőnek. A bemutatott filmképek nagyjából hasonló ideig tartanak, ugyanakkor pontosabb vizsgálatok nélkül is érezhetők a vágáshosszak zenéhez alkalmazkodó finom ki­mérései. Nincsenek mozgó beállítások, kivéve az elsőt (1), amikor Laci belép a szobájába, céltalanul kapcsolgatja a kapcsolót, majd elsétál a­ziH. Eisenstein: Zur Psychologie des Films, in A. Kümmel-Schnur - P. Löffler (szerk.): Medientheorie 1888-1933, Suhrkamp, Frankfurt, 2002, 426-443. 24 Az elemzett filmjelenetek képei a tanulmány végén tekinthetők meg.

Next