Lázár Kovács Ákos: A látvány megértése. Tanulmányok, kisesszék a filmkultúra és a vizuális kommunikáció köréből - Conditio humana 3. (Budapest, 2017)
Valóságon túli valóság
ŐSZIG BÍRNI a nyarat HUSZÁRIK ZOLTÁN EMLÉKEZETE Az 1931-ben, a galgasági Domonyban született Huszárik Zoltán az aszódi érettségi után - jelezve zavarba ejtő sokoldalúságát - számos helyre jelentkezik, az orvosi egyetemtől a képzőművészeti főiskolán át a filmfőiskoláig. Mindenhová fel is veszik, végül is filmesnek áll. Negyedévesként mint kulákivadékot kiteszik a főiskoláról, ahová még parasztgyerekként került be. Utána hét (ki hogy értelmezi) szűk vagy bő esztendőn keresztül próbál film közelben maradni - mint az eltiltott szerelmes, aki csak messziről, egy fa mögül, a buszmegállónál lesilesheti meg szerelmesét. Közben rajzfilmfestő, segédmunkás, munkakerülő és még sok más egyéb. Tele van erővel, bírja a munkát, a rajzolást, festést, culágerkedést, a művészbarátokkal átbeszélgetett éjszakákat, a statisztálást és bírja az alkoholt is. Aztán visszaveszik a főiskolára, így harmincévesen végre el is kezdheti a szakmát. „Amíg fiatal volt a legény, sokat megérzett az ujja hegyén, megérzett mindent a bőrén, kicsit” — írta József Attila, a másik mosoly- és éhezőművész. Huszárik valamivel tovább bírja nála: „csupán” ötvenévesen, 1981- ben hal meg. Közben 1961 és 1971 között, röpke tíz év alatt, szinte kapkodva, menekülve létrehozza teljes életművét. 1980-ban még megfejeli az addigiakat második nagyjátékfilmjével, a Csontváryval. Kész is a leltár (ebbe „más is belehalt már”), két nagyjátékfilm és tizenkét rövid-, illetve dokumentumfilm. Huszárik Zoltánról nem olvasni kellene, hanem nézni őt: nézni a filmjeit, fotóit, rajzait vagy a róla készült fényképeket. (Filmjeit itthon szinte sohasem forgalmazták: nemhogy nézni, de látni sem láthattuk őket - jelenleg hivatalosan egy nagyjátékfilmjét lehet megvásárolni DVD-n [Szindbád, 1971], és a két nagyjátékfilmjét és öt rövidfilmjét lehet filmkölcsönzőkben rossz-rossz formátumokban elérni.) Mindegy, hogy milyen témához nyújt - készíthetett filmet a Kádár-rendszerben lemészárolt százezernyi lóról és embertársaikról (Elégia, 1965), egy hóember születésének és elolvadásának lírai, erdei történetéről (a Cap)