Letenyei László - Tamáska Máté: Szociográfia - Kárpát-medencei körkép. Tanulmánykötet - Magyarország felfedezése (Budapest, 2018)
Erdély
zott a valóságkép-formálás tudományos és szépírói alakzatai iránt, ám a dogmatikus beszűkülés idején (1929-1935) kimondottan a teljes elutasításban volt részük a közvetlen valóságfeltárásra vállalkozó műhelyek (Sarló, Bartha Miklós Társaság, Erdélyi Fiatalok, Szegedi Fiatalok stb.) kísérleti vagy időtálló alkotásainak, hogy aztán a harmincas évek második felében, az ún. népfrontpolitika érvényesítése idején valódi jelentőségükhöz méltó elismerésben részesüljenek a „népi szociográfia” legreprezentatívabb művei. Gaál Gábor ekkor már „ellenzéki műfajnak” tekintette a szociográfiát. G. G. monográfusa, Tóth Sándor mutatta ki egyik tanulmányában, hogy 1936-tól kezdve a Korunk hasábjain húsznál több igényes tanulmány és közel félszáz könyvbírálat foglalkozott a népi szociográfia jelenségkörével. Az 1936-ig tartó baloldali értetlenség mögött az a gyanú állt, hogy a szociografizálás nem más, mint figyelemelterelés.6 Az Alföld parasztsága. A tardi helyzet, a Puszták népe kritikai fogadtatása — nyomban a művek megjelenése után - már a figyelemfelkeltést exponálja. Azt, ami ebben a műfajban a „regénynél érdekesebb”. Vagyis: a szociográfia műveléséhez a kívülállás tárgyilagos szemlélődését biztosító világtávlat és a feltárt mikrovilág bensőséges ismerete szükségeltetik. A Sarló mozgalmat az egykori Csehszlovákiában elindító Balogh Edgár 1937 elején azt értékeli a Korunk hasábjain, hogy a Kárpát-medencében úttörő szerepet vállaló fiatal magyar szociográfusnemzedék „nemzeti és szociális eszmélkedésében egy mindenképpen korszerű realizmus tör magának utat”, amely átalakítja az irodalmi ízlést és az irodalmi tudatot. Gaál Gábor a klasszikus irodalmi formák széteséséről beszél a népi szociográfia előretörése kapcsán, és A mai magyar szociográfia és az irodalom című tanulmányában a műfaj — azóta is sokat idézett — meghatározására vállalkozik. Ő már nem azt mondja, amit fél évvel korábban Veres Péter állította, hogy a szociográfiának nincs szociológiai érvényessége, ellenkezőleg: a szociográfia jóval több, mint csupán szociológiai diszciplína. Friszen „meghaladja a pragmatikus értelemben vett tudományt”, vagyis: társadalomtudományi gondolkodásban gyökerező irodalmi alkotás.8 . Tóth Sándor (1980): A szociográfia és a régi Korunk. In uő: Rólunk van szó. Kriterion Könyvkiadó, 248-261. 6 Némedi Dénes (1985): A népi szociográfia (1930-1938). Budapest: Gondolat Könyvkiadó, i. m. 69—70. 7 Jeszenszky Molnár Erik és Remenyik Zsigmond írásai a Korunk 1936. áprilisi, júliusaugusztusi és szeptemberi számában jelentek meg. Gaál Gábor (1937): A mai magyar szociográfia és az irodalom. Korunk, 5, 406-410. Újraközölve innő: Válogatott írások I. Szerk. Sugár Erzsébet. Bukarest, 1964. Irodalmi Könyvkiadó, 607—613.