Lukács Gergely Sándor: Föld Köztársaság. Összefogunk – vagy kihalunk (Budapest, 2023)
12. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS A FÖLD KÖZTÁRSASÁGBAN - Fenntartható mezőgazdaság, élelmiszer-termelés
Fenntartható mezőgazdaság, élelmiszer-termelés ♦ 497 FENNTARTHATÓ MEZŐGAZDASÁG, ÉLELMISZER-TERMELÉS A négy történelmi agrármodell 537: 1. a hagyományos paraszti, 2. az iparszerű mezőgazdasági termelés, 3. a biogazdálkodás és 4. az integrált agrártermelés. 1. A hagyományos paraszti agrármodell kevés külső inputtal dolgozik, ezért erőforrás-korlátos, nem képes jelentősen javítani a terméshozamokat, sem a jövedelmet. Magas az élőmunkaigénye, és ez az igény is nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az év során. Ökológiai szempontból viszont nagyon előnyös ez a modell, mert a növénytermesztés az állati trágyát használja, az állattenyésztés pedig a növénytermesztés termékeit, a takarmányt, a lomszalmát. A rendszerből nem lép ki hulladék, mert a melléktermékeket maradéktalanul hasznosítja. 2. A második világháború után a népességrobbanás által előidézett élelmiszerkereslet-növekedést kiszolgálandó a hagyományos paraszti gazdaság modelljét viharos gyorsasággal fölváltotta az iparszerű mezőgazdasági termelés modellje, amelyben ugrásszerűen megnövekszik a külső erőforrások szerepe, a mezőgazdaság eszközfüggővé válik, miközben töredékére csökken az emberi munka iránti igény. A külső erőforrások - szénalapú energia, műtrágyák, növényvédő szerek, új növényfajták - jelentősen emelik a teljesítményt, megnő a kibocsátott élelmiszer-alapanyag mennyisége. De a növénytermesztés és az állattenyésztés elszakad egymástól, már nem hasznosítják egymás melléktermékeit a „túl” olcsó külső erőforrások (energia, anyag) miatt, a melléktermék hulladékká válik, és kilép a rendszerből, szennyezve a környezetet. A növénytermesztésben meghatározóvá válik a vetésváltás helyett a monokultúra, ami azt jelenti, hogy ugyanazon a területen huzamosabb ideig ugyanazt a növényt vetik. Ez viszont a kártevők elszaporodásának kedvez, ami ellen erős vegyszerekkel tudnak csak védekezni. A túlzott műtrágyaadagok savanyították a talajokat, nitrátokkal szennyezték a felszín alatti vizeket és az élelmiszereket. Az agresszív növényvédő szerek tömeges alkalmazása sok humánegészségügyi és ökológiai problémát idézett elő. Ilyen (volt?) a rákkeltő DDT rovarirtószer tömeges használata. Az állattenyésztésben a szalmás almozást és trágyakezelést felváltotta a hígtrágyás technológia, melynek lényege, hogy az állat az életét végig betonon tölti, a trágyát reggelente vízsugárral kimossák alóla, a trágyalét pedig tározókba gyűjtik. Csak 537 Gazdag László: Környezet-gazdaságtan környezetgazdálkodás. Kossuth Kiadó, Budapest, 2018,160-167.0.