Lukácsi Tamás: Hermész szobra a fában. Arisztotelész és álmaink állama - Bibliotheca iuridica 47. / Publicationes cathedrarum (Budapest, 2010)
I. Töprengések az ókori szerzők aktualitásáról
I. TÖPRENGÉSEK AZ ÓKORI SZERZŐK AKTUALITÁSÁRÓLs utóéletéről való számadás nem sokkal lenne kevesebb, mint az európai gondolkodás története.”13 Mindez igaz a társadalomtudományokra és ezen belül az állam- és politikaelméletre is. Számtalan olyan összefüggéssel, fogalommal és kategóriával találkozhatunk a Politikában, melyek ma is sarkalatosak gondolkodásunkban: többek között ilyen a közvélemény és a szokásjog szerepének a felismerése, a kormányzat három ágának elkülönítése, a gazdasági és társadalmi folyamatok politikai hatásának a vizsgálata, a forradalmak magyarázata, a középosztály szerepének a meglátása az állam stabilitásával és gyarapodásával kapcsolatban, és végül, de talán legfontosabbként, az állam morális végcéljának a meghatározása.14 Ebben az értelemben nem túlzó Somló Bódog megállapítása, hogy Arisztotelész „minden szavát az államtan épületének falai százszorosan visszhangozzák”.15 Hasonlóképpen fogalmazott a Politika egyik angol fordítója: „Arisztotelész félig megértett szavai a gondolkodás törvényeivé váltak más korok számára.”16 Ez a közvetett hatás - ha belegondolunk - felmérhetetlen jelentőségű. József Attila versét felidézve nemcsak genetikai, hanem szellemi értelemben is elmondhatjuk magunkról: „az őssejtig vagyok minden ős”. E felismerés kétségkívül alkalmas arra is, hogy mélyebben megértsük saját tudományos világunkat, és teljesebb önismeretre tegyünk szert.17 de inspiráló gondolatok, új ötletek és élettel teli felismerések akkor származnak belőle, ha engedjük, hogy új kiindulási pontként szolgáljanak. Ha nem lennénk tudatában, hogy az ókori görögök ösvényén járunk még napjainkban is, akkor kevésbé kereshetnénk új utakat. Csak ha van kellő önismeretünk, és ha tisztában vagyunk a ránk gyakorolt hatásukkal, akkor lehet esélyünk arra, hogy túllépjünk rajtuk. Szinte teljes szellemi nevelésünk a görögöktől ered. Ezen eredet beható ismerete nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy felszabadítsuk magunkat elsöprő erejű befolyásuktól. Ezt a meglátást konkretizálja A. Trissitore a politikai diskurzusra: „Paradox módon, az Arisztotelész » preiberális « gondolkodásában való komoly elmélyedés lehet képes arra, hogy a kortárs vitát kevésbé beszűkültté és kevésbé dogmatikussá tegye azáltal, hogy napfényre hozza azokat az egyébként rejtett korlátokat, amelyek szükségszerűen együtt járnak a politikai diskurzussal minden korban, beleértve a miénket is.”18 E megállapítást kiválóan illusztrálja egy 2003-ban megjelent könyv, amelynek szerzője, C. A. Bates szerint a mai liberális demokráciák önértelmezési krízisben szenvednek, nem egyértelmű, hogy céljuk csupán a különféle jogok vég nélküli felhalmozása vagy esetleg valamiféle közjóg elérése is. A szerző amellett érvel, hogy ha a modern liberális demokráciát