Mekis D. János: Auctor ante portas - Személyes irodalom, epikai hagyomány - Iskolakultúra-könyvek 50. (Budapest, 2015)
Bevezetés - Auctor Ante Portas
által arról „rendelkezik”, hogy a továbbtárgyalás során az így elnyert szerző-fogalmakat is, a foucault-i diskurzusanalitikai javaslatnak megfelelően, a szerző-funkció történetének vizsgálatában kamatoztassuk.16 A kiindulópont nemcsak irodalomszociológiai, de filológiai probléma is. Tett és írás, költőszerepek és kultusz összefüggései a modernség és a romantika viszonyának tekintetében is megvizsgálandók. Poe és Baudelaire, Baudelaire és Théophile Gautier közvetítő és „önformáló” viszonya, vagy Ady Endre kulturális szerepének, szerepjátszásának és poétikájának sokat vitatott összefüggései. A romantikus szerző-képzet olyannyira „bezavar” a képbe a modernség kibontakozása során, hogy a zseni alakzatához való azonosuló vagy hárító viszonyulás meghatározó lehet egy-egy irodalmi életmű fejlődésében. Tanulságos, hogy Márai Sándor sikereinek csúcsán gyakran hadakozik - az irónia fegyverével - önéletrajzi jellegű írásaiban a pozőr Byron minduntalan felötlő, emlékezetes alakjával (s mintegy ellenpólusként, az angol művészt szerinte egyébként félreértve-méltányoló Goethéhez fordul). Márai irodalmi termelékenysége többek szerint felveti, vajon nem tett-e maga is engedményeket a közönségnek.17 Az irodalmi szerepekkel nem mindenki hadakozott az európai modernségben, Stefan George mindenképpen megemlítendő e vonatkozásban.18 A recepció felől tekintve az írószerepek történetét az irodalmi kultuszkutatás és mikrohistória területére érkezünk. Dávidházi Péter nagy hatású, kezdeményező könyvének 19 megjelenése óta nálunk is több, jelentős vállalkozás látott e tárgykörben napvilágot. Elsősorban a 19. század kutatóinak tollából, így például Margócsy István, Szilágyi Márton, Takáts József, Milbacher Róbert és mások munkái. De a 20. századi irodalomtörténetben is vannak számottevő eredmények e körben, ezúttal csak Tverdota György József Attila kutatásaira utalok. A modernség vizsgálata során mindazonáltal gyakran komoly nehézségeket is meg kell (kellene) oldani - egyértelműen ilyeneket vet fel a Radnóti Miklós- recepció és -értelmezés helyzete. A kultusz identifikációs tényezőinek és az életrajzból és önéletrajzi megnyilatkozásokból kinyerhető információknak, a holokauszt kollektív történelmi traumájának, továbbá a költői-poétikai programnak és megvalósulásoknak az összefüggései különösen nehezen megoldható értelmezői feladat elé állították az utóbbi években az aporiákat tudatosító kutatókat. A megélénkült Radnóti-diskurzusból itt csak Szegedy-Maszák Mihály és Vári György egy-egy, kifejezetten e kérdéseket tárgyaló 16Vö. Norbert Christian Wolf: Wie viele Leben hat der Autor? Zu Wiederkehr des empirischen Autor- und des Werkbegriffs in der neueren Literaturtheorie = Heinrich Detering szerk.: Autorschaft. Positionen und Revisionen. Stuttgart-Weimar, Verlag J. B. Metzler, 2002. 390-405. 17 E kérdéshez legújabban lásd Fried István: Siker és félreértés között. Márai Sándor korszakok határán. Szeged, Tiszatáj könyvek, 2008. Szávai János: A kassai dóm. Közelítések Márai Sándorhoz. Pozsony, Kalligram, 2008. 18 Vö. Friedhelm Marx: Heilige Autorschaft? Self-Fashioning-Strategien in der Literatur der Moderne = Heinrich Detering szerk.: Autorschaft. Positionen und Revisionen. Stuttgart- Weimar, Verlag J. B. Metzler, 2002. 107-120. 19 Dávidházi Péter: „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Budapest, Gondolat, 1989.