Mekis D. János: Auctor ante portas - Személyes irodalom, epikai hagyomány - Iskolakultúra-könyvek 50. (Budapest, 2015)
Bevezetés - Auctor Ante Portas
képvalóságban elzáró tárolás, az eredeti és a kópiák hozzáférhetőségének, az értelmezettség létmódja lehetőségének opcióival. A Kosztolányi kritikai kiadás (vezetik: Szegedy-Maszák Mihály és Veres András) munkatársai által megvizsgált kéziratos anyagban szimbolikus „üzenetértéke” miatt is sajátos helyet foglal el a „beszélgetőlapok” gyűjteménye. Aligha kétséges, hogy a dokumentumok másolatának és betűhír átírásának széles körű hozzáférhetővé tétele (más, idevágó anyagokkal együtt), és értő kommentálása az egyetlen jó megoldás volt a felmerülő lehetőségek közül 48 - néha feltételezhetően lesznek, akik éppúgy kegyeletsértőnek tartják majd az eljárást, mint annak idején számosan annak tartották Babits beszélgetőfüzeteinek vagy József Attila: Szabad-ötletek jegyzékének a kiadását.49 Mindezen esetek számos bizonyítékkal szolgálnak rá, hogy a filológia és a textológia nem „steril”-archiváló, de interpretatív tudomány.50 AZ IMPLICIT SZERZŐ AKTUALITÁSA A kéziratok és eredeti kiadások ismeretében előkészített szövegkiadásoknak, valamint a kéziratok és eredeti nyomtatványok archiválásának és alternatív hozzáférhetővé tételének kérdéskörében is a textus-kontextus viszony, vagyis a diskurzus problematikája és jelenségegyüttese tűnik elsődlegesnek. A szerzővel kapcsolatos tulajdonság-attribúciók szokásrendszere alapvetően befolyásolja az interpretációt; a filológiai kommentár e tekintetben is a hagyomány által meghatározott (és behatárolt) fogalomkészlettel és „grammatikával” dolgozik. A filológia önreflektív-tudatos, a hagyományok birtokában lévő, de azokat értelmezve felhasználó kortárs képviselői nyilván nem esnek a primer biografizmus csapdájába, hiszen csak így lehetséges megnyílni a mediálisan eddig sem egynemű, de az idő előrehaladtával mindig összetettebb anyagok felé. Filológia, textológia és biográfia azonban együtt kell, hogy működjenek. A materiális-írott mellett a tárgyi-képi státusú, továbbá a digitális hagyaték gondozásában (s ezek együtt-kezelésében) is - ez valósult meg példaszerűen Mészöly Miklós hagyatékának esetében (a projektet Thomka Beáta vezette).51 A filológia által megnyitott diskurzus minden esetben a kritikai irodalomban folytatódik. 48 „ most elmondom mint vesztem el Kosztolányi Dezső betegségének és halálának dokumentumai. Szerk. Arany Zsuzsanna, Pozsony, Kalligram, 2010. 49 Kiterjedt kéziratos hagyaték és a korabeli kiadások birtokában lehetőség nyílik a változatok szélesebb körű textológiai összehasonlítására is. Babits esetében a megalapozó elméleti és irodalomtörténeti kutatásokat Kelevéz Ágnes végezte el (A keletkező szöveg esztétikája. Genetikai közelítés Babits költészetéhez. Budapest, Argumentum Kiadó, 1998), azóta pedig már megvalósult néhány Babits-szöveg genetikus textológiai elven nyugvó kiadása (Sípos Lajos irányításával). 50 Vö. Hász-Fehér Katalin: A filológia diszciplináris helyzete. = Helikon 2000/4. 469- 480.; további irodalom a fenti kérdésekhez a Helikon vonatkozó, tematikus összeállításaiban: „Textológia vagy textológiák?” (1998/4), „(Új) filológia” (2000/4). 51 Vö. Mészöly Miklós: Műhelynaplók. A szöveget gondozta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Thomka Beáta és Nagy Boglárka. Pozsony, Kalligram, 2007; Thomka Beáta: Prózai archívum. Szövegközi műveletek. Budapest, Kijárat, 2007.