Mikusi Balázs: Wolfgang Amadé Mozart levelei (Budapest, 2016)
C 'Jó zeneszerző halála óta eltelt éppen 225 év alatt számtalan hosszabb-rövidebb Mozartéletrajz jelent meg, s mindegyikükből egy kicsit más Mozart lép elénk. Hol afféle örök gyermek, akinek sosem nőtt be a feje lágya; hol öntudatos lázadó, aki vakmerően szembeszállt kora feudális társadalmi rendjével; hol meg nem értett zseni, akit kortársai közönye juttatott szegénysorba; hol nagyvilági dandy, akinek kezei közül kifolytak amúgy bőséges jövedelmei. Az igazi paradoxon azonban az, hogy ezeket az összeegyeztethetetlennek tűnő Mozart-portrékat végső soron valamennyi életrajzíró ugyanarra a terjedelmes forrásgyűjteményre alapozta, a Mozart család (mindenekelőtt az édesapa, Leopold buzgalmának köszönhetően fennmaradt) hatalmas levelezésére. A hazai olvasó pedig annál is kiszolgáltatottabb az életrajzírók szubjektív értelmezéseinek, mivel a zeneszerző leveleiből utoljára az 1960-as évek elején jelent meg két kisebb magyar nyelvű válogatás, amelyek egyike a Bécsben töltött utolsó évtized leveleire szorítkozott, a másik pedig kiragadott szemelvényeket adott közre. Jelen gyűjteményünk célkitűzését tekintve messze túllép az előzményeken. Mozart leveleit kihagyások nélkül közli, s az 1769 és 1791 közötti időszak egészéből merítve, terjedelmét tekintve több mint kétszeresét tart.