Miskolczy Ambrus: Tiszta forrás felé… - Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (Budapest, 2011)
A "tiszta forrás" - vallás, mítosz, utópia?
A TISZTA FORRÁS KÉPZETEI Tóth Aladár írta Cantatáról: „A »farkasok dala« ez a titáni muzsika a szolgalelkűség korában.”1210 Ezzel Petőfi versére utalt, és annak szabadságkultuszára, hiszen így énekeltette a farkasokat, persze átstilizált farkasokat: Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk! József Attila verse a 20. századi szarvassorsról szól, és arról, ahogy az emberen túli, természeti létbe megy át a költő-szarvas-farkas.12" Kérdés, lehet-e ebből a természeti létből rátekinteni az emberi létre? Valahogyan úgy igen, ahogy József Attila Bartókról készített feljegyzéseinek legelején megjegyezte: „A nem zenéből értjük a zenét.”1212 Ez Bartók művének egyik autentikus ismerője szerint azt jelenti, hogy amit József Attila nem zenének nevezett, az „a világról alkotott kép. Bölcseleti probléma. Ha valakiben megváltoztatjuk a világról alkotott képet, megváltozik a hallásigénye is, és vágyakozás ébred benne az új iránt.”1213 Nem véletlen, hogy József Attila éppen Sík Sándornak „hosszan fejtegette azt a kedves eszméjét, hogy a verseket úgy kellene nyomtatni, mint a zeneműveket, mint ahogy azok fölé odaírják az előadásra szóló utasításokat (andante, adagio stb.) a versek elé is oda kellene írni, hogy milyen versformában vannak írva, és hogy milyen tempóban kell szavalni őket”.1214 A világképet szavainkkal rakjuk össze a beszéd révén. De mire menni a szavakkal a szóinfláció korában? A szóinfláció elleni tiltakozás jegyében is írta Babits Mihály a Jónás könyvét. Stílusának keresetlenségére a Cantata profana archaizáló egyszerűsége is hatott, „a bartóki alkotásmód és erkölcsi szigorúság” - mint Gál István jelezte.1215 Aligha véletlen, hogy ezt elsőként éppen Lukács György vette észre, aki egy életen keresztül vitatkozott Babits Mihállyal.1216 És miután Lukács a felelősségre vonás embere volt, érzékenyen vizsgálta a felelősségre való figyelmeztetést. Babitsa Jónás könyvével ezt tette: felelősségre intett. Bartók egész életével példázta a felelősség jelentőségét. Ezért írhatta Jemnitz Sándor: „Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar embertől nem követel sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a helyet, amelyre az élet állította, feltétlen hozzáértéssel és feltétlenül tisztakezűen, felelőssége átfogó tudatában töltse be. Hiszen a felelősség átfogó tudata már magában hordja a társadalmi érzést, mert aki átérezte, átélte felelős voltát, már nemcsak holmi egyes feljebbvalóknak, hanem a köznek, vagyis az ország egyetemes népének felel meg.”1217 Ez a társadalmi érzés egyben nemzeti érzés. Szinte szimbolikus az, hogy Huizinga 1936-ban - a Cantata profana bemutatójának évében -, amikor új katarzist és új aszkézist sürgetett kora diagnózisában, akkor maga is mintha a tiszta forrás metaforájának forrásvidékére vitte olvasóját: „Bárhol is, ahol az igazi nemzetköziség törékeny növénye kihajt, védessék és öntöztessék. Öntöztessék a saját nemzeti öntudat élő vizével, ameddig az tiszta. A nemzetközi érzés - mely már magában a szóban feltételezi a nemzetiségek fennmaradását, de olyanokét, amelyek egymást elviselik, és a különbözőségből nem csinálnak elhatárolódást - lehet az új etika edénye, amelyben meghaladják a kollektivizmus és az individualizmus ellentétét.”1218 Mély gondolat, de a zene és a vers mélyebben és szebben hirdeti. A Cantata profanában és a Jónás könyvében a lényeg, a lelkiismeret szava. A tiszta és egyszerű szó, amely széttöri a gnózisok fogalmi kereteit. Érthető, hogy ezt Lukács György