Miskolczy Ambrus: Tiszta forrás felé… - Közelítések Bartók Béla és a Cantata profana világához (Budapest, 2011)
Jegyzetek
JEGYZETEK 1223 Székely János: Tiszták vallatása. Igaz Szó, 1970, 7. sz. 325. 1224 Aranyi Lipót: Bartók Béla felesége beszél Bartók Béláról. Újság, 1936. szept. 27. PL 1225 Tallián Tibor: Bartók Béla. Bp., 1981,25. 1226 BBL, 145. 1227 Rákosi Jenő: A Holnap. Budapesti Híradó, 1908. dec. 20., 2. 1228 Lévi-Strauss: Le cru et le cuit, 20. 1229 Edmond Leach: Lévi-Strauss. London, 1970, 116. 123° Lévi-Strauss: Le cru et le cuit, 25. 1231 Claude Lévi-Strauss: Myth and Meaning. London, New York, 1978, 45-47. 1232 Claude Lévi-Strauss - Didier Éribon: De près et de loin. Paris, 1999, 188. 1233 Lévi-Strauss - Éribon, 160. 1234Claude Lévi-Strauss: Mythos und Bedeutung. Frankfurt am Main, 1980, 268. 1235 Lévi-Strauss - Éribon, 243. 1236 BBCs, 134.: „Belépünk egy kocsmába, melynek neve: »Le néant«. Az első szoba sötét kis zug, mécsesek világítanak, asztalok helyett egyszerű fakoporsókra helyezik a„ »Pompe funebre«” egyenruhájába öltözött pincérek sörünket, mindenféle gorombaságok kíséretében, melyeknek veleje az, hogy mi most holttetemek vagyunk, tehát viselkedjünk békességben. A falakat efféle nyájas feliratok ékítik: »Cadaverek, siessetek a sör elfogyasztásával, mert már bűzleni kezdtek.” Ezek felett egész közönséges jeleneteket ábrázoló képek csüngnek: harci jelenet, valaki szerenádot ad kedvesének, szerelmesek rendezvénsa stb.« Minden vendég kap egy-egy vékony viaszgyertyát. Egyszerre csak belefut valami tüzes folyadék egy a mennyezetről lecsüngő üvegcsőbe: a termet nappali világosság tölti el. Alig hogy ez megtörtént, rémülve tapasztaljuk egymáson, hogy halál sápadtság borul arcunkra, alakunk elkékül, körmünk szederjes szint vált - akárcsak a hullák. Közben a teremszolgák vontatott sík hangon beszélnek hozzánk; a nagy fénynél tisztán látjuk, hogy a szoba minden eszköze, bútora emberi csontokból készült. Következik az első produkció: a szobát ismét elsötétítik, csupán a romantikus tárgyú képekre vetítenek fényt; a szerelmes ifjú, a harcolók lassankint csontvázzá változnak. Második mutatvány ez volt: Átmentünk egy másik, még kisebb teljesen sötét szobába, melynek velünk szemben levő falán akkora nyílás volt, hogy ezen keresztül egy szomszéd szobában levő felállított fedetlen koporsót láttunk, erősen megvilágítva. Felkértek valakit a közönség közül, szíveskedjék átmenni és beállni a koporsóba. Dietl tudván a történendőket minden teketória nélkül vállalkozott erre. Beállott a koporsóba, nyakig fehér lepedőbe burkolva. Egyszerre csak, a borzalom arca sápad, merevül, szeme beesik; mintha csak fogyna róla a hús, lassanként csontvázzá változik. Csontváz áll a koporsóban!! Hasonló módon visszaváltozik. Még egy fiatal csinos lány vállalkozott, s vetette magát alá a metamorfózisnak. A 3. mutatványról röviden csak annyit, hogy nem volt ment illetlenségtől. Pl. ugyanaz a leány ment a „pódiumra”, beült egy székre. Egyszerre csak strumpfpandliját kezdi igazítani, egészen »sansgéne«. (Persze csak látszólag. ) Sose higyjétek, hogy a közönségen borzalom vett erőt. Sőt mintha csak ez az egész „kocsma” a halállal való ingerkedésre, a halálfélelem kigúnyolására épült volna. Ilyen furcsaságokat találunk Párisban!” 1237 Biblia Kazinczy Ferenc szavaival. Szerk. Busa Margit. Bp., 1991, 150. 1238 Lukács György: Balázs Béla: Az utolsó nap. Nyugat, 1913, 20. sz. 1239 Lesznai Anna: Babonás észrevételek a mese és a tragédia lélektanához. Nyugat, 1918, 13. sz. 1240 PIM. Lesznai Anna naplója. V. 3670/43/5. 2-3. 1241 Tallián Tibor: Cantata profana - az átmenet mítosza. Bp., 1983, 212. 1242 Az idézőjelbe tett kifejezések forrása Bronislaw Malinowski: Freedom and Civilization. London, 1947, 177., 194. 1243 Nyikolaj Bergyajev: Önmegismerés. Bp., 2002, 275. 1244 Bergyajev: Önmegismerés, 274. A fordítást némileg módosítottam H. A. Betfley: Ca Mon of Ha Hue. MochBa, 1991. 206. alapján. 1245 Ernst Cassirer: Kant élete és műve. Bp., 2001,415. 329